Bakancslista, egyedül karácsonyozóknak

Hajnali 2:16 van, karácsony szentestéjének napja. Amíg kihűlnek annyira a mogyorós bécsi kiflijeim, hogy porcukorba tudjam forgatni őket, lekuporodtam a kanapéra, és a hetek óta fájó bal bokám kissé megpihentetem néhány párnával felpolcolva. Hiába mindjárt elnyom az álom, és szívesebben lennék most a békésen pihenő Kedvesem mellett az emeleten, mégis bevallom, nagyon élvezem ezt az egyedüllétet. Olyannyira csend van, hogy a fejem monoton géphangja már szinte zavaróan kiabál velem, kizökkenést csak az álmában néha rugdalózó kutya hoz. Nekem most jólesik a csend, és ez a pár órás hasznos magány, de vajon hányan fogják kényszerből egyedül tölteni az idei karácsonyt?

2020 legszebb ünnepe igen emlékezetes lesz. Korlátozás a szabad kijárásban, több tízezer ember hatósági karanténban, aggasztó hírek, rengeteg munkanélküli, családon belüli feszültségek, szomorú szülők és nagyszülők, amiért néhol elmaradnak a szokásos látogatások. Idén többen vannak, akik nem tudtak hazautazni külföldről, valamilyen veszteség érte őket, vagy nincs társuk, így csak önmagukkal tudják megosztani a vacsorát, és valahogy túlélni a giccsfilmektől, csengettyűs reklámoktól tarkított napokat. Azon gondolkodom, vajon én miket csinálnék abban az esetben, ha valamiért egyedül kellene töltenem az ünnepeket? Befordulnék, vagy olyan dolgokat csinálnék, melyeket addig sosem? Elkezdtem ezeket leírni, mígnem egy komoly listára való született. Egyszóval nem unatkoznék.

  1. A reggeleket mindig valamilyen otthoni, szépséggel kapcsolatos kényeztetéssel kezdeném. Arcpakolás, rózsakvarcos masszázs, alapos hajápolás vagy egy kellemes tejes-mézes fürdő.
  2. Megajándékoznám magam a teljes csenddel: blokkolnék minden zajt és zavaró tényezőt, közösségi oldalt, és a wifit is kikapcsolnám legalább egy napra.
  3. Megkeresném a város legmagányosabb kinézetű emberét, és adnék neki ajándékot.
  4. Írnék egy saját karácsonyi verset, melyet ezután énekelve is megtanulnék.
  5. Megtöltenék egy papírtáskát a régi karácsonyi díszeimmel, és kedvességként valakinek a postaládája mellé akasztanám.
  6. Üdvözlőlapot küldenék egy idegen címre.
  7. Összeírnék néhány desztinációt egy-egy cetlire, majd egy kalapba tenném, és kisorsolnám azt, ahová amint lehetőségem nyílna, elsőként elutaznék.
  8. Kiválasztanék egy könyvet az otthoni polcról, és kiolvasnám az ünnepek alatt.
  9. Készítenék egy hatalmas fazék töltött káposztát, és még melegében, egy jókora adaggal vinnék egy szintén egyedül karácsonyozónak, vagy egy hajléktalannak.
  10. Sétálni mennék szentestén. Kiürül a város, csak kevés ember andalog odakinn, olyan békések ilyenkor ugyanazok az utcák, melyeken nap mint nap végighaladunk.
  11. Beleásnám magam egy új hobbi megtanulásába, vagy folytatnám a már meglévő tökéletesítését.
  12. Megnyitnám, vagy elővenném a városunkat ábrázoló térképet, és becsukott szemmel egy pontra böknék, ahová a következő napok valamelyikén elsétálnék. Ki tudja milyen varázslat történik azon a helyen.
  13. Feleleveníteném a gyerekként kedvelt időtöltésem, és újra örömöm lelném benne. Szerettem például kartondobozból (baba)házat építeni, ablakokat és ajtókat vágni bele. Volt, hogy kétszintes is épült, lépcsővel, födémáttöréssel.
  14. Sütnék valami finomat, és odaakasztanám egy elhagyatottnak tűnő ház kapujára, melynek ablakában halovány fényeket látok. Becsengetnék, majd elfutnék.
  15. Kivételesen megrendelném magamnak a teljes karácsonyi menüt egy helyi étteremből, ezzel is több időt hagyva a pihenésre.
  16. Írnék egy rövid karácsonyi mesét, kinyomtatnám tíz példányban, és az egyik séta alkalmával random bedobnám az utcában lévő tíz ház postaládájába.
  17. Talán életemben először írnék egy újévi listát.
  18. Készítenék pár karácsonyfadíszt, vagy a megmaradtakkal feldíszítenék egy kis fát valahol az erdőben.
  19. Végeznék egy kis lélekkutatást. Megpróbálnám megkeresni milyen feladattal születtem erre a világra, és létezésem hogyan, milyen maradandó módon nyerhetne igazán értelmet.
  20. Elmennék egy templomba, leülnék a hátsó padok egyikébe, és közben összeszedném a gondolataim arról, miket mondanék egy rég elhunyt szerettemnek, ha arra az egy órára ott ülhetne mellettem.

Na de ki mondta, hogy ezeket csak is egyedül lehet kipipálni?

Megyek, bedobozolom a frissen sült mini kifliket, és bebújok az ágyba, hogy ne aludjam át a délelőttöt, és legyen fényem néhány dolgot megörökíteni. Aztán előkészítjük a pulykát, felforraljuk a halászlevet, felszelem a bejglit, átveszem a csomagom, ami az egyik antikváriumból érkezik, benne két szuper könyvvel, ami magamnak volt az idei ajándékom, és ebéd után megnézzük a Diótörőt online közvetítésben, miközben lassan megsül a pulyka. – Életem első egész pulykája.

Ezekkel a rövid gondolatsorokkal kívánok áldott karácsonyt mindenkinek!

Szeretettel, Réka

Szólj hozzá! :)

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Google kép

Hozzászólhat a Google felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Kapcsolódás: %s

This site uses Akismet to reduce spam. Learn how your comment data is processed.