Az Ezeregyéjszaka meséinek nappali fényei

Gyerekkorom első Disney meseskönyve az Aladdin volt. Szép színes, könnyen olvasható betűkkel, a gyermeki lelket azonnal magával ragadó történettel írva, melynek szövegét nem sokkal az első belelapozás után kívülről felmondtam. Éveken keresztül elvarázsolt Jázmin hercegnő és Aladdin kapcsolatának romantikus meséje, amit mindaddig nem tudtam lehet-e fokozni, amíg májusban nem néztem meg az Aladdin 3D mozifilmes újragondolását. Csillogó szemekkel ültem végig a vetítést, és álmodoztam arról a színes, titokzatos arab világról, ami a történet keretét adta. Remek marketinget kapott, az Instagramon lépten-nyomon belebotlottam a filmmel kapcsolatos posztokba, aminek hatására valamikor májusban, egyik este közöltem: idén nyáron Marokkóba utazunk. Megvettük a repjegyeket, és örömujjongásban törtem ki, hogy egy régi úticélom teljesül, és egy kislány álmodozása hamarosan valósággá válik!

Az utazás

Július 20-a, késő délután megérkeztünk Bécsből Marrakech gyönyörű repterére. Hatalmas, modern, világos, a maga jellegzetes arab díszítésének egy kellemes, visszafogott stílusában köszöntött bennünket.

Marrakech Menara Airport

Jöhet a papírmunka. Ki kellett tölteni egy beutazási vízumot, a falnak támasztva, vagy a földön guggolva, ahol részletesen be kellett számolni utazásunk körülményeiről, majd oda kellett adni az üvegkalitkában helyet foglaló, morcos arcú férfiak, akikhez csak egyenként lehet odalépni. Megkérdezte mi a foglalkozásom, jártam-e már Marokkóban, kivel érkeztem. Nem szeretem ezt, ilyenkor mindig kicsit bűnözőnek érzem magam, akinek egyetlen bűne megismerni az adott országot és annak kultúráját. Az útlevelembe nyomott pecsét erőteljes hangjától zengett az egész kalitka, majd egy bátortalan “Merci!” után hivatalosan is beléptem Afrikába.

Hamar felismertük a transzferünk nevünkre szóló tábláját, aki már legalább 1 órája várhatott ránk, a kint hagyott, teljesen felforrósodott kocsiból ítélve. Árnyékban 36 fok, gondoltuk nem is olyan vészes, majd nagy vehemenciával elindultunk a szállodánkba. A kezdeti mosoly az első kanyarban eltűnt az arcunkról. Ha eddig azt gondoltad, egyes magyar sofőröktől nincs rosszabb, hatalmasat tévedtél. Van. A marokkóiak. Kicsit dejavu érzésem volt, mivel hasonlót tapasztaltam Párizsban, ahol szintén 6 sávban használják a 3 sávos körforgalmakat. De itt leleményességgel és bátorsággal is párosul a közúti közlekedés, ugyanis nem ritka, hogy egy kis robogón a teljes négytagú család egyszerre utazik. Rengeteg a rossz állapotban lévő motor és autó, melyek komoly szmogfelhőt pufognak a város fölé – és az orrunk alá.

Az utak hangosak, a rajtuk közlekedők erőszakosak és dekoncentráltak.

Nincsenek összehangolva a jelzőlámpák, így bármelyik irányból bevághatnak – be is vágnak – elénk, győzzön az erősebb alapon. Külső szemlélőként kész öngyilkosság, ők mégis teljes nyugalommal az arcukon haladnak előre a maguk tempójában.

Kenzi Menara Palace

Végre megérkeztünk a tágas és nagyvonalú szállodába, ahol egy finom welcome drinkkel üdvözöltek bennünket. A kezdeti sokk és az utazás fáradalmai után jólesett megpihenni, és vacsoráig bezárkózni a 19 fokra lehűtött szobánkba. Másnap elindult a nagy kaland, ami tartogatott meglepetéseket. Az egész utazásról egy kisebb terjedelmű könyvet tudnék írni, épp ezért a két legmeghatározóbb emlékem fogom kiemelni, természetesen megpróbálva átadni a hangulatot. A beszámolómat pedig a megtekintésre érdemes helyek listájával, valamint a személyes tippjeimmel zárom. Kellemes utazást!

Medina

Időről időre visszatérő rémálmom, hogy valahol eltévedek. Parkolóban, mélygarázsban, idegen országban, plázában elveszítem az enyéim vagy nem találom a kiutat. Nos, ez az álmom itt, a marokkói utazásunk második napján valóra is vált. Negyven fok, nulla felhő, tűző napsütés, mi mégis bevállaltuk a belvárost. Az embertelen júliusi forróságban szélnek eresztett minket a szálloda és a belváros közötti privát buszjárat vezetője, Marrakech egyik ikonikus építménye melletti park egyik erős vizelet szagú részében. Innen indultunk nyílegyenesen be a hangyabolyba, a Koutoubia mecsetet nem szem elől tévesztve. Később is mindig ez volt a támpont, mivel a pálmafák fölé magasodva jól látható volt a város legtöbb részéről. Gyors fotó a szökőkútnál, és irány a szuvenír vadászat.

Mindenhol macskák! Gebék, betegesek de nagyon cukik.
A legkedvesebb szuvenírem, egy kézzel készült babouche – tulajdonképpen csak ezért merészkedtem be a soukba.

És meg is érkeztünk az Aladdin mese helyszínre, a piacra, ahol a bazárok múltat idéző, utánozhatatlan hangulatában, a fűszerek ínycsiklandó illatában, a szőnyegek mintájában, a medina színes forgatagában, a mentatea ízében ma is benne él az ezerszínű Marokkó úgy, ahogyan elképzeltem – csak immáron valós aromákkal, hangokkal és különös energiákkal szőve.

A tajine, a marokkói konyha sajátos edénye. Az étel se nem fő, se nem sül benne, inkább párolódik, lassan készül el a gőzben, ezáltal megőrzi a vitamintartalma javát, és az aromák sem vesznek el.

Az első, tukmálós árusokat elhagyva egyre beljebb merészkedtünk a soukban, ahol fehér és földszínű djellaba-ba bújt férfiak és kendővel hajukat takaró nők csoszogtak, andalogtak körülöttünk.

A berber ruházat a törzsi hovatartozás jelképe, ennek ellenére a városi fiatalok egy része inkább európai divat szerint öltözik.

Érdekes módon turistákkal csak ritkán találkoztunk, bár az is elképzelhető, hogy szándékosan igyekeztek beleolvadni a környezetbe, hogy nyugodtan tudjanak nézelődni anélkül, hogy rájuk tapadna egy-egy erőszakos árus, portékáját kínálva. A lelkiismeretes kereskedők azonban nem rontanak rád egyből ha csupán ránézel, esetleg lelassítasz a boltja előtt, hanem engedik, hogy nyugodtan körülnézz, válogass, megcsodáld az európai szemek számára különleges küllemű cikkeket. Szívesen beszélgetnek velünk, franciául szinte mindenki tud, de próbálkoznak az angollal is. A legtöbbször spanyolnak néztek minket, aztán miután franciául megszólaltunk máris elkezdtek érdeklődni, hogy kik vagyunk, honnan jöttünk. Alapvetően zárkózottnak tűntek, de azért akadtak kivételek, akikkel különleges élményben volt részünk…

…A fedett árkádok alatti állandó motoros forgalom és annak füstje a hőséggel keveredve hamar kivett az energiánkból, így betértünk az egyik fűszerárushoz megpihenni, nézelődni, a szmogban egy kis friss ánizs, kardamom, babér, fahéj és még ezernyi más illatot és azok keveredését inhalálni. A főzni szerető családnak máris válogatni kezdtünk néhány gramm szuvenírt, mire az árus és fia segítségünkre sietett. De előbb hellyel kínált minket és az általa főzött, friss mentateával. Meglepett a határozottsága és a vendégszeretete, de nem ellenkeztünk, elfogadtuk. Később utána olvastam, jól tettük, mivel a kultúra szerint előbb az ismerkedés, utána jöhet az üzlet.

Ott ültem a többszáz féle fűszer birodalmában, kezemben a tűzforró teával, és az elkalandozó gondolataimból egy furcsa párbeszédre tértem vissza. Majd arra lettem figyelmes, hogy a párom egy titkos ajtón át a pince felé veszi az irányt a boltossal. Persze félve, de követtem, mondván bármi történik, az együtt történjen. A meredek lépcsőkön át leérve egy halovány fényű helyiségbe érkeztünk, ahol egy férfi feküdt a földön, de megpróbáltam nem tudomást venni róla leültem egy sámlira, amire az árus mutatott. Majd elővett egy követ, és a tenyerembe tette. Az ijedtséget nem nagyon tudtam leplezni a szememben, folyton csak azt mondogatta “good luck”,  “magnet” meg “ametiszt”. Azt hittem jósolni akar, vagy a legrosszabb, megátkozni, de mint kiderült ez is csak a barátkozás és a hála jele volt, amiért nála vásároltunk. Végül ajándékba adott nekem egy rózsaszín ametisztet, aminek utána olvasva megnyugodva, azóta is az éjjeli szekrényemen őrzi az álmom. Megköszöntük a kedvességét, és szélsebesen elhagytuk az üzletet. Meglepetten tapasztaltam, hogy a forró mentatea először komoly hőhullámot okozva 5 perc elteltével teljesen elfeledtette velem a 40 fokos hőséget. Jólesett, felfrissített. – Próbáljátok ki!

Tovább sétáltunk ajándékok után kutatva, ki-kibukkanva egy-egy csendesebb térre, ahol friss levegővel telíthettük a tüdőnket, miközben figyelmesen szemléltük a környezetet és az embereket, ahogyan igyekeznek a délutáni monoton morajlást megzavaró imára hívó éneket hallva eleget tenni Allahnak.

Koutoubia mecset részletgazdag kidolgozása

Nomad Marrakech

Marrakech varázslata a színeknél kezdődik. A jellegzetes terrakotta színű házakat királyi rendelet írja elő. A város épületei csak eredeti terrakotta színűek lehetnek, melyhez többnyire pasztell nyílászárók társulnak meghatározva ezzel a városképet. Az utcák és a puritán épületek falai mögötti terek között sokszor óriási a kontraszt.

Amíg kívül tátongó lyukak az omladozó házfalon, erős hulladékszaggal kísért szmogos-poros városkép, addig az ajtók mögött nem ritkán elénk tárult a pompa és a nyugalom, a vastag falak által közbezárt belső udvarokban. 

Így fedeztük fel teljesen véletlenül az ismert I Limoni olasz éttermet, ahol kifújtuk magunkat és a kis kerti csobogó nyugtató hangjából újabb energiát gyűjtöttünk utunk folytatásához, és elindultunk vissza a hotel nyugalmába.

A nap hátralévő részében a hatalmas medence melletti baldachios pihenőágyak biztonságában hűtöttük magunkat, és adtunk hálát Allahnak, hogy épségben, komolyabb hőguta nélkül visszaértünk.

A Nagy Nap

Július 22. A marokkói látogatásból nem maradhatott ki a tevegelés, noha nekem már régebben volt szerencsém ehhez az élményhez, de az annyira rövid ideig tartott, hogy gondoltam jó lesz feleleveníteni egy 1 órás kősivatagi meneteléssel. A Drágám, mint utólag kiderült, hetek óta szervezte ezt a napot. Szereti megadni a módját a közös időtöltéseknek, ezért nem volt furcsa a kérése, miszerint csomagoljak magammal egy szép ruhát is, amit a tevegelés utáni romantikus vacsorához felveszek. Tudtam, hogy szervez egy vacsorát valami félreeső helyen, távol a többi vendégtől, de ennek részleteit nem kötötte az orromra.

Utazás luxus körülmények között. Klímás autó, full bőr, perzsaszőnyeg. Meg kell hagyni, van stílusa.:)

A sivatagba egy külön transzferrel érkeztünk, mely körülbelül 1 órányira volt a szállásunktól. Útközben láttunk kikötött tevéket legelni, sátorban élő sivatagi nomád családokat, veszélyes útkanyarulatokat, mély szakadékokat, végül megérkeztünk a bézs színű dombok végeláthatatlan tengerébe, az Agafay Luxury Camp-be. Milyen más világ… Napon 50+ fok, hiába este 7, a forróság égető volt a bőrömöm. Minden percre pontosan megszervezett volt, tehát a következő 1,5 órában rápihentünk a dromedáros programra. Leheveredtünk a medence mellé, ami már önmagában is üdítő látvány a sivatagban, és “rágyújtottunk” egy pihentető vízipipára. Minden kifújásnál kiadtuk magunkból az idegességet, amit a zötykölődős odaút és az izgatottság okozott. Azok a párok, akik nagyon egy hullámhosszon vannak, szavak nélkül is átérzik a másik lelkiállapotát. Ezért is volt aznap reggeltől megmagyarázhatatlanul ideges a gyomrom, pedig tudtam, hogy csak egy sivatagi kirándulás és egy finom vacsora vár rám. De valahogy mégsem tűnt el belőlem a gyomortáji bizsergés. Néhány különlegesen gyönyörű helyszínen lőtt fotó után felpattantunk a közben megérkező dromedárokra, és nekiindultunk a sivatagnak. Csodás volt a naplemente. Aranyló fénye percekre meg-megnyugtatta a feszült gyomrom, a napnyugtával felkerekedő erős szélben néhány mély lélegzetvétel visszaterelt a valósághoz. Miközben konvojban ritmusosan meneteltünk a homogén dombok végtelenje között, elgondolkolkodtam a pillanaton.

Amíg valakinek élete küldetése a kecskepásztorságban és tevehajcsárságban kimerül, nomád körülmények között élve egy komfort nélküli sátorban a sivatag közepén, addig a nyugati ember számára az anyagi javak megléte és a pénz hajhászása sokszor mindennél fontosabb. Lemondásokkal teli életút jellemzi a nomád berberekét, mégis állítom, igazán belül boldogabbak, mint a fele ember, aki ezeket a sorokat olvassa. Sok helyen jártam már, különböző kultúrákat megismerve, de ez életem eddigi legfelkavaróbb utazása. Köszönöm a felejthetetlen élményt és a betekintést!

– Egy korábban megosztott gondolatom az Instagramon.

Már vártam, hogy visszaérjünk a campbe, mert szerettem volna legalább egy közös képet készíteni ezen a különleges helyszínen, mielőtt teljes sötétségbe burkol bennünket a kíméletlen iramban közeledő éjszaka.

Átöltöztünk, a vacsora helyszínére kísértek minket, a szabad ég alatti, perzsaszőnyegen megterített külön asztalhoz, ahonnan zavartalanul csodálhattuk a másodpercenként előtűnő csillagokat a tintakék égbolton. Kaptunk zenét, bort, gyertyát, majd a Kedvesem felállt, nyújtotta a kezét, és kérte, hogy kísérjem.

“-Van még egy meglepetésem számodra. Kérlek fordulj el!” -mondta.

Elfordultam, Ő hátulról megölelt, pár percre elvesztünk a pillanatban, amit a spiritusz fanyar illata zavart meg. Majd hátralépett tőlem, és mikor megfordultam, a valaha látott legszebben ragyogó csillagot fedeztem fel a szemében, amikor előttem térdelve arra kért a marokkói sivatag égboltjának milliónyi csillaga alatt, hogy legyek a felesége…

IMG_0362Mindent titokban leszervezett, a sivatagi vacsora menüt, a szállodai transzfert, sőt, még videót is készíttetett az egyik szervezővel. Nem számítottam rá, bár titkon reméltem, hogy ezen a különleges helyszínen felteszi nekem azt a kérdést, amit már szinte a megismerkedésünk óta mindketten megingathatatlanul érzünk. Az eddigi legemlékezetesebb közös pillanatunkká tette ezzel nemcsak az évfordulónk napját, hanem az egész utazásunkat is. Örömittasan és boldogan mondtam neki igent!

Az izgatottság és az enyhe napszúrás miatt sajnos hozzá sem tudtunk nyúlni a vacsoránkhoz, de még a méregdrága bor helyett is a hidratáló vizet választottuk. Az est hátralévő részében visszatértünk a medence melletti pihenőágyakra, és némán néztük a szinte karnyújtásnyira lévő, a fejünk felett tisztán kirajzolódó Tejútrendszert. Éjjel 11-kor megérkezett a kocsink, és teljes sötétségben visszaindultunk a szállodánkba a becsomagolt vacsoránkkal a csomagtartóban. Egész úton el sem engedtük egymás kezét…

___

Ígértem egy miket vittem magammal listát, de legyen ez egy másik bejegyzés témája, mert így is elég olvasmányosra vettem a beszámolóm. Remélem nem bánjátok, hogy nem egy száraz, látnivalós útikalauzt olvastatok végig, hanem a személyes érzéseimmel átszőtt irományt. 1 hónap telt el az utazásunk óta, jó érzéssel töltött el újra felidézni ezeket az élményeket, remélem sikerült valamelyest átadnom a hangulatot. Most pedig néhány tippet és látnivalót gyűjtöttem össze nektek, amit ha nekünk nem is sikerült mindent kipipálni, azoknak, akik a közeljövőben idelátogatnak ajánlom felkeresni.

Látnivalók Marrakechben

Szállások:

Éttermek, bárok:

Látnivalók:

Tippek:

  • A csapvíz fogyasztása nem ajánlott. Mindig kérjetek a bárban, vagy vegyetek palackozott vizet, amit fogmosáshoz is tudtok használni.
  • GPS nélkül ne menjetek az óvárosba, mert képtelenség kitalálni. Az első adandó alkalommal vegyetek egy helyi feltöltős SIM kártyát, amit nekem 5GB-tal ott helyben fel is töltöttek körülbelül 8 eurónak megfelelő dirhamért. Egy telefonboltban vettük, ahol egy bácsi be ki is cserélte, be is aktiválta és már működött is.
  • Ha azt hallod, hogy “wrong way”, “big square” és meg akarják mutatni neked a helyes utat, ami egy nagy térre vezet, engedd el a füled mellett, mert ezek az emberek az eltévedt turistákra utaznak, akiket előbb alaposan bevisznek a mélyére, hogy aztán busás összegért kivezessék a kétségbe esett járókelőket. Mindig határozottan kell viselkedni, mintha pontosan tudnád hová tartasz, hiába már rég elvesztetted a fonalat, és a felforrósodott telefont szorongatva a kezedben a GPS is már legalább 3x újratervezett. Próbálj meg nem letérni a szélesebb utcácskákról, mert akkor talán tudja követni a pozíciód a térkép alkalmazás.
  • Az utakon való átkeléseknél nagyon figyelmesnek és gyorsnak kell lenni, mert a zebráknak egyáltalán nincs jelentősége. A felezővonalon állva a mögötted-előtted lendületes autóforgalom egy percre sem áll meg. Neked kell tökösnek lenni és összeszorított foggal átszaladni. Nyilván nem ütének el, de nem szeretnek lassítani sem. Mi mindig megvártunk egy helyit, akinek takarásában átkeltünk a túlsó oldalra.

Kettősség jellemzi Marrakech-t, ahogy az utazás végeztével a bennem maradt érzéseket is. Azzal, hogy rengeteg hely kimaradt a látnivalókból, leginkább úgy emlékszem vissza az ott töltött pár napra, mint egy piszkos, zajos, erőszakos árusokkal teli, folyton kapkodós és gyanút keltő hely, ahol sokszor féltem, nem tudtam nyaraló üzemmódba kapcsolni magam, mert a helyiek habitusa annyira zavarta a nyugodt aurám, ami valamiért folytonos belső feszültséget okozott bennem. A tenger borzasztóan hiányzott, a lenyűgöző építészeti kincsek értékét, az ottani kúltúra sokszínűségét, a kellemetlen élmények sajnos nem tudták felülmúlni. Ettől függetlenül nem tartom kizártnak, hogy egyszer még visszatérek, hiszen egyfajta űr maradt bennem, a korábban Instagramon és fényképes beszámolókban látott gyönyörű helyszíneket szeretném én is felfedezni. Tanulság: legközelebb ősszel vagy télen megyünk, elsőként veszek magamnak egy helyi viseletet, és megpróbálok külsőleg teljesen beleolvadni a környezetbe, de a legfontosabb: elkerülöm a belvárosi forgatagot, a fekélyes lábú hajléktalanokat, az erőteljes birka szagot, a hőgutát, a port és a szmogot. Ezeket leszámítva egy nagyon különleges és felejthetetlen utazásban volt részem.

Köszönettel tartozom Ritának, a rendszeresen visszajáró, már-már tiszteletbeli marrakech-i lakosnak a tippekért és a hasznos tanácsokért, valamint a vőlegényemnek a kifejező hangulatfotókért, melyeket felhasználhattam ebben a bejegyzésben. 

Csodaszép vasárnapot!
Szeretettel,
Réka

2 Replies to “Az Ezeregyéjszaka meséinek nappali fényei”

  1. Egyszerüen csodàs ahogy az érzelmeidet papîrra vésed. Egy Röpke pillantra én is a mesében voltam.. és mosollyal olvastam vegîg îràsod. Köszönöm
    Puszi Niki
    Germany

Szólj hozzá! :)

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Google kép

Hozzászólhat a Google felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Kapcsolódás: %s

This site uses Akismet to reduce spam. Learn how your comment data is processed.