Évzáró

Néhány órával az év utolsó perce előtt visszagondoltam az elmúlt esztendőre, melyek voltak azok az apró célok, melyeket elértem, pillanatok, melyeket megéltem, dolgok, amiket megleltem, illetve tervek, amelyek csak tervek maradtak. Felfoghatatlanul sebesen elszaladt velünk ez az év, ami akkor ennyire megrázó, ha nem tudjuk beteljesíteni azokat az álmokat, melyeket kitűztünk magunk elé.


“Két dolog határoz meg téged: a türelmed, amikor semmid sincs, és a hozzáálásod, amikor mindened megvan.”


Ez a mondat jellemezte az elmúlt évem, ami olykor elég nehéz volt, máskor édes pillanatokban bővelkedett. Amikor két ember úgy dönt, új életet kezd az idegenben, rendre jönnek a megpróbáltatások, a kisebb-nagyobb akadályok, melyeken a legjobb tudásunk és tapasztalatunk szerint túl kell jutni. A 2018-as év utolsó napján, a napsütötte Olaszországban már könnyedén és mosolyogva, bár olykor párás szemekkel gondolok vissza a nehezebb időkre is, és büszkén konstatálom, hogy idén is kihoztuk az évből a maximumot – vagyis majdnem. Visszatekintésembe most titeket is beavatlak, talán néhányatoknak motivációul szolgál a következő évre. Mindeközben olyan szavakkal jellemzem az elmúlt 12 hónapban megélt fontos periódusokat, amelyek alapvetően az életem és értékrendem alappillérei.

HÁLA

Az év elején, egy csodás születésnap és egy hófödte város meglepetése után az egyik legfontosabb történés egy új állás megszerzése volt, méghozzá ott, ahová a pályázatom amolyan próbaként küldtem el valamikor előző év októberében. Már el is felejtettem, amikor kaptam a telefonhívást a személyes találkozóra. Két körös interjú és egy próbamunka után kezet ráztam az új partnereimmel. Lett egy olyan munkám, amire mindig is vágytam, ahol majdhogynem szabadon önkifejezhetek. Kötetlen, szépérzéket igénylő, rengeteget írós, rengeteg emberhez szólós, az otthonom melegében végezhető munka, amihez pusztán egy laptop, valamint egy applikációkkal és teli akksival feltöltött telefon szükséges. A hobbim, egyben a munkám, lényegében azt csinálhatom, amit szeretek, és amihez értek, vagy amit tanultam: fotózom, stylingolok, kreatív írok, szerkesztek, megosztok, küldök és fogadok. Minden nap kicsit más, kicsit mindig megújulok, mindehhez a helyszínt én választhatom. Azóta szabad vagyok és összességében nagyon hálás, mivel a legjobbkor jött az életembe ez az új fejezet.

TÁMOGATÁS

Az egyik legnehezebb dolog az életben, pozitív szavakkal támogatni valakit, aki épp nehéz periódusban van. Minden egyes nap hitre buzdítani és bátorítani akkor is, amikor te is ugyanabban a kilátástalannak tűnő helyzetben vagy. De mint tudjuk, a nők lelki ereje sokszor hatalmas köveket mozgat meg, és még a legképtelenebb helyzetekben is csodákat tud alkotni. Az év eleje bár helyenként igen karcos volt, mégis tudom, hogy a kitartásommal és a megerősítéseimmel van, akit átsegítettem egy nehéz időszakon, és ez jó érzéssel tölt el, hiszen közösen megnyertünk egy meccset.

REMÉNY

Életemben először elmentem szavazni. Persze megadtam a módját, ugyanis mindezt a bécsi magyar nagykövetségen tettem, hercegi palotát megszégyenítő “díszlet” közepette, vörös szőnyegen lépdelve. Gondolva az otthon maradt családtagjaim jövőjére, letettem a voksom egy olyan párt mellett, akinek nem ismertem sem a programját, sem a képviselőit. Egyáltalán nem érdekel a politika, boldog vagyok az ezirányú tudatlanságommal. Akkor mégis miért mentem el szavazni? Mert személyes meggyőződésem után, tenni akartam azért az országért, ahová egyszer szeretnék békében visszatérni.

JUTALOM

A munkám gyümölcseként, saját keresetemből megvettem az első, osztrák telefonelőfizetésem és hozzá az akkor legújabb iPhone X-et. Emiatt nagyon büszke vagyok, méghozzá két okból: egyrészt jó érzés lepergetni magamról az “eltartott wife life style” jelzőt, és bizonyítani a hitetleneknek, hogy pontosan ugyanolyan dolgozó nő vagyok, mint bárki, akinek fontos az önálló egzisztencia, másrészt rájöttem (jobb későn, mint soha) milyen jó érzés takarékoskodni, számolgatni, vágyakozni, majd megvalósítani. Van benne valami mámorító.

FEJLŐDÉS

Az ausztriai beilleszkedésem itt még nem ért véget, ugyanis idén nyáron, életem eddigi legmerészebb lépésére szántam el magam: vállalkozó lettem. Ausztriában. Egy szép napon, amikor ideje volt kezembe venni az életem, felszívtam magam, elindultam az ottani gazdasági kamarához, és az eddig megszerzett német tudásommal felvértezve bejelentettem, hogy ki vagyok és mit akarok csinálni. Ezzel elkezdődött az a periódusa az életemnek, amiben felelősséget kell vállalnom a döntéseimért, fejlődnöm kell, ha növekedni szeretnék, többet és többet kell dolgoznom, ha nyugodt jövőre, családra és anyagi biztonságra vágyom. Ahogy korábban írtam egy Instagramos kérdezz-felekben, számomra fontos, hogy anyagilag rendben legyek egy esetleges gyermekvállaláskor. Nem a társamtól várom el, hogy mindent megteremtsen a családnak, mert ez lelkileg hatalmas felelősséget ró az erősebbik nemre. Együtt mindig könnyebb, ezért ahogy a páromtól elvárom, hogy segítsen a házimunkában, vagy majd a gyermeknevelésben, részéről ugyanúgy elvárható, hogy besegítsek a családi kasszába, ezzel valamennyire levegyem a terhet a válláról. Ez egy izgalmas csapatmunka, amiért ugyanúgy dolgozom, mint a saját igényeim megteremtéséért. Kinyílt előttem a világ, én pedig igyekszem minden szembejövő lehetőséget megragadni. Ugyan a vállalkozói státusz korántsem ígér biztos jövőt (mondjuk ma nem sok minden), de megadja a lehetőséget a szabadságra, egy  nyugodt jövőre, de a legfontosabb, folyamatosan ösztönöz, hogy életben tartsam a tevékenységem, ezzel pedig beteljesíthessem az álmaim.

Processed with VSCO with a4 preset

UTAZÁS

Ausztriába költözésünkkor elsőbbséget élvezett az otthonos környezet mielőbbi megteremtése, mint egyébb szükségletek. A nyaralás például olyan messzinek tűnt az év elején, mint még soha. Amikor ágy és gardrób sehol, nem arra gondolsz, hogy azt az eurót utazásra verd el. Persze bevetettem a vonzás törvényét, plusz töretlenül tettem is érte, míg végül úgy alakult, hogy befizettünk az első KÖZÖS nyaralásra augusztus közepén. Igen, fele-fele fizettük, mert ragaszkodtam ehhez, valamint ahogy írtam korábban, ketten minden könnyebb. Egészen augusztusig nem gondoltuk volna, hogy utazni fogunk, és azóta, a mostanival együtt már 4x voltunk Olaszországban az elmúlt 4 hónapban. Pedig csak azt mondtam, “idén szeretnék nyaralni menni”, ehelyett kicsit megszaladtak a kilométerek – persze egy cseppet sem bánjuk.

 

APRÓ CSODÁK

Csodák nélkül nem tudnék élni, mert “Panini” vagyok. – Ezt majd egy későbbi bejegyzésemben kifejtem nektek, mit jelent. Egyszerűen rajongok minden olyanért, amitől a lelkem mosolyog, vagy amitől boldognak érzem magam. Nem kellenek ehhez nagy dolgok, eljutottam arra az érettségi szintre, ahol már nem feltétlenül a materiális dolgok okoznak örömöt, hanem annál sokkal megfoghatatlanabb élmények. Az ízek, az illatok, a megismételhetetlen pillatok, melyek természetesen 2018-ban is alaposan elkényeztettek. Ha már az illatnál tartunk, hadd ajánljak figyelmetekbe valamit, amivel érdemes megismerkednetek, de előtte rávezetlek titeket, mennyi csodát rejthet egyetlen apróság. Mit érzel a reggeli kávézás közben? Mit érzel akkor, amikor felviszed az arcodra a hidratálókrémet? Amikor kitálalod a reggelid? Amikor kilépsz az utcára és elindulsz otthonról? Mit érzel, amikor elkezd esni az eső, a hó, amikor füst száll fel a kéményből, vagy amikor betérsz a pékségbe friss kenyérért? – Illatokat. Illatok nélkül nem tudunk létezni, a nap minden percében találkozunk velük, történetet mesélnek el, emlékeket idéznek fel bennünk. A saját illatunk jobban árulkodik rólunk mint gondolnánk, legyen az a bőrünk, a ruhánk, vagy az otthonunk illata. Nekem fontos, ha valaki belép hozzánk, pozitív érzésekkel telítődjön, amit a legegyszerűbben – anélkül, hogy látott volna egyetlen enteriőr részletet is – illattal lehet elérni. Van egy pici üzlet Budapesten, ami fantasztikus, toszkán esszenciákt rejteget a polcain, melyek Olaszország legromantikusabb területén születtek. Általuk leltem rá a minket tökéletesen tükröző otthon-illatra egy klasszikus, bambusz pálcás lakásparfüm személyében, mely legalább fél évig kényezteti majd a hozzánk betérők érzékeit is. Így, az év végén, amikor még inkább tele van az orrunk-szívünk-lelkünk illatokkal, érdemes ellátogatnod a WestEnd egyik legillatosabb üzletébe is, ahol a luxus finomságok közül biztosan megtalálod te is a személyes kedvenced.

Processed with VSCO with a4 preset

CÉLOK

Akármennyi célom volt eddig, mindegyiket elértem. Most, hogy már két partnernek is dolgozom digitális marketing managerként, tartalomkészítőként, grafikusként és reklámszövegíróként, nem sok időm jutott a saját álmaim beteljesítésére, ahogy a blogolásra sem. A sokadik őszi bakancslistám megírását a privát munkáim mellett pedig egyenesen időpazarlásnak véltem, mert mikor elkezdtem, a 10. pontnál rájöttem, hányan megírták már a legtökéletesebb almáspite receptjét, vagy a levélgyűjtést, így elengedtem a dolgot. Bár az őszi csodák kimeríthetetlenek, és a jövőben szívesen írok róluk, idén mégis találtam magamnak kifizetődőbb elfoglaltságot, ugyanakkor bízom benne, a korábbi bakancslistáimból aki szívesen olvasta, idén is ihletet merített a legszebb évszakunk csodái megéléséhez. 2018-ban volt egy igazán nagy álmom, de a sok apróság mellett ezt az egyet nem sikerült beteljesíteni, ez pedig a könyvem megírása. Más könyvekkel ellentétben az enyém nem más fogja megírni, nem más fogja fotózni, megfőzni, megsütni, tördelni, megszerkeszteni, menedzselni vagy kiadni helyettem, hanem én. Nagy falat, de ez tartja életben bennem a tüzet, ez okozza azt a fajta bizsergést, amely nélkül nem telik el egyetlen nap sem. 100%-ban az én álmom, az én egyéniségem, a szívem és a lelkem papírra vetett lenyomata lesz, amihez sokkal több időre – vagy hosszabb éjszakákra – van szükségem, mint gondoltam. Ezt a különleges esszenciát ha legalább ugyanannyira fogjátok szeretni, mint az eddigi írásaim, már megérte a belefektetett munka.

EGÉSZSÉG

Ahogy eljött az idei karácsony, tisztábban láttam mint valaha, amikor egy beteg családtagom mellett ültünk némán, és a létünkkel próbáltuk segíteni a gyógyulását. Tudjátok mire jöttem rá? Egy kihült otthonban, egy pici szobában az ágyon kuporogva, ünneplő ruha, tökéletes makeup és drága ajándékok nélkül is ugyanúgy meg lehet teremteni a karácsonyi meghittséget. Ugyanúgy átadhatod az ajándékod, azt, amit nem a fa alatt kell keress, hanem magadban: a szereteted. Mindig adj belőle másoknak! Ne aggódj, a becsomagolhatatlan dolgok azok, amiből bármennyit adhatsz, sosem fogynak el: önzetlenség, törődés, derű, kedvesség, mosoly, támogatás, részvét. A létezésed sokkal értékesebb a szeretteid számára, mint bármi, amit megvehetnél, becsomagolhatnál és a karácsonyfa alá tehetnél. Valakinek minden pillanat veled a legnagyobb ajándék. 

Ezekkel a gondolatokkal búcsúzom az óévtől, köszönöm, hogy ezt a néhány percet az év utolsó napjából nekem ajándékoztátok, és megtiszteltetek a drága időtökkel. Kívánok mindannyiótoknak boldogságban, szerelemben, örömökben, áldásban és egészségben gazdag 2019-et!

Szeretettel, Réka

Reklámok

One Reply to “Évzáró”

  1. Kedves Réka!

    Köszönet az írásért, nagyon inspiráló és szívmelengető is egyben. A lakás parfüm egy igazán jó ötlet, az illatokkal engem is “meg lehet venni”, biztosan benézek az említett üzletbe. 🙂

    Boldogságban, szeretetben és egészségben gazdag új évet kívánok! Sok sikert a könyvhöz is! 🙂

Szólj hozzá! :)

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Google kép

Hozzászólhat a Google felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Kapcsolódás: %s