Kérdések és válaszok

Nincsenek véletlenek. Az elmúlt két hétben kaptam három különböző e-mailt a régi követőimtől, akik kérdéseket tettek fel – összességében ugyazazt -, csak máshogyan megfogalmazva. A következőkben az egyik ilyen levelet idézem, egyben pedig válaszolok a kérdéseikre, mert tudom, rajtuk kívül még sokakat érdekel. 🙂


“Szia Réka!

Régóta követlek, imádom a képeidet és a blogodat,nagyon egyedi vagy, a képeid pedig gyönyörűek!! Sosem kommenteltem,vagy irtam neked-nem vagyok az a fajta,aki online véleményez bármit is. Most “kivételt” teszek (ami erősíti a szabályt,ugye 🙂 ) .
Viszont az utóbbi pár posztod miatt kialakult bennem egy kis katyvasz..

A Szabály című írásod szerint az oldalaid rólad szólnak és kész, a magánjellegű kérdések onnantól tilosak voltak-ez teljes mértékben érthető és elvárható,a legtöbben valóban rád kíváncsiak.
De
– új munkád lett:juhéé,örültünk és gratuláltunk,bár fogalmunk sincs mi volt az előző,és mi lehet a következő. Akkor miért közölted ezt velünk? Nem hinném, hogy észrevettük volna a változást…”


Megannyi csalódás ért már munka téren, annyiszor beleéltem magam valamibe, ami végül nem jött össze, úgyhogy megtanultam szerényen megélni az örömeim, és azt, hogy ami ma fix, az nem biztos, hogy holnap is az lesz. Amikor a két körös interjú és egy komplett marketing terv próbamunka kiértékelése után felvettek a jelenlegi munkahelyemre januárban, nagyon boldog voltam, mivel szuper dolog valamiben ügyesnek lenni, ugyanakkor óvatosan is kezeltem a kitárulkozást ezzel kapcsolatban, hisz ez egy teljesen civil munka, itt nem vagyok Wife Life Style, hanem csak Szoták Réka, és arra a tudásra támaszkodom a mindennapokban, melyeket az elmúlt évek során elsajátítottam. Ahogy írtam korábban az egyik fotóm alatt, “lehet később mesélek a munkámról, de előbb jól akarom csinálni.” Lassan fél éve leszek a cégnél, kezdem megszokni az online életstílust, és a kezdeti betanulási, pörgős időszak után kezd kialakulni a rutinom. Szabad időbeosztásban dolgozom egy magyarországi vállalatnak, social media menedzsmentet, azon belül kreatív tartalomszerkesztő, termék-, enteriőr-, és lifestyle fotós, grafikus, szerkesztő, blogger és reklámszövegíró is vagyok egyben. Tehát valóban #alwaysonline a munkaköröm, mert nincs hétvégém, nincs fix munkaidőm, cserébe mobil az irodám, szabad vagyok, és ott írok, ahol a kedvem tartja. Mondhatnám, hogy igazi álommunka, mert mindig ilyen kreatív állásra vágytam, de mint mindennek, ennek is van azért kicsi árnyoldala is. Pl. rengeteget ülök a gép előtt, a rossz tartásom miatt állandóan zsibbad a nyakam és a hátam, vészesen romlik a szemem és lassú az anyagcserém, ami tudjuk 30 éves kor után mit jelent. 🙂 Bent a cégnél, Budapesten ugyan van egy nagyon szép és kényelmes irodám, ahová szívesen bejárnék, de a vezetőséggel közösen jobbnak láttuk, ha a több órás utazással töltött időt inkább a munkámra fordítom. Ezért otthonról dolgozom. És nagyon élvezem, mivel azt csinálom, amit szeretek.


“Már egy ideje teljesen más környezetben élsz-ez viszont (sajnos?) észrevehető. De úgy teszünk, mintha nem látnánk, vagy te teszel úgy,mintha semmi sem “történt” volna. Olyan kínos ez,nem? Vagy csak én gondolom így?Tudjuk,de tegyünk úgy, mintha nem lenne pl. a rozés képeden teljesen más kilátás az otthonoból.”


18 éves koromban, amint leérettségiztem, a fővárosba költöztem. Azóta legalább 15x dobozoltam be és ki, valakinek ez vándorcigány-élet, de nekem valami egészen mást jelent: új helyet, új illatokat, szokásokat, érzéseket, emlékeket és élményeket! Az állandó mozgás, pozitív energiát teremt körülöttem, sosem unatkozom, nem unom meg a környezetem, nem szűkülök be, mindig látok valami újat, nem utolsó sorban egy költözés tökéletes módja a rég nem használt, rossz negatív töltetű tárgyak szelektálására, ezért amolyan “elengedés terápia” is. Éltem a 12. kerületben, picit Csepelen, Óbudán kétszer is, Csömörön, a 13-ban, Törökbálinton, Stuttgart mellett, majd Frankfurt mellett, most pedig a családom nagy örömére, egy osztrák gyöngyszemben, mindössze 3 órára az enyéimtől. Már most mondom, hogy ez sem végleges, mert tervez az ember, és mivel minél teljesebb életre vágyik, vannak ennek bizonyos vonzatai. Nem tervezzük elhagyni Európát, ám sosem tudjuk, az élet mit rejteget számunkra. Tehát minden trükk és titok nélkül élem a mindennapjaim, dolgozom és háztartást vezetek – csak nem mindenről érzem szükségét posztolni.


“A párod is tabu régóta,tudom jól : ezért a szemem szúrja,ha megosztaszt róla egy képet. Akkor most mi van…?!?!?! Ne “nézzem”??Ha meg nézem, akkor látok.Látom,amit látok.
Érted,mit akarok mondani? Így egy kicsit úgy érzem, te magad alakítod ki ezt a titokzatos meglátást, de ez egy kicsit a pletyka szintjére is sodor. Persze,hogy érdekel, ha megosztod. Ha meg nem “érdekelhet”,az meg fura.”


Szerintem egy nő legyen maga a titok. Egyre több olyan lányokkal találkozni, akik tangában vonaglanak a kamera előtt, vagy ami még rosszabb, anyaszült meztelenül készült fotókkal próbálnak egyediek lenni, és valamiféle trendet diktálni a közösségi oldalakon. Mindeközben van élettársuk, netán férjük, sőt, a legrosszabb: van gyerekük. Sajnálatos módon egyre több az ilyen példát mutató, és egyre kevesebben vannak azok, akik nem élnek vissza a testi adottságaikkal. Ezért talán érthető, hogy ma már az szúr szemet, ha valaki “titkolózik”. Nyilván amit az ember nem tud, az mindig kíváncsiság tárgya lesz, és persze pletykára is okot adhat. Nem igazán érdekel sem a pletyka, sem azok, akik elindítják, vagy terjesztik. Ha úgy érzem, meg szeretnék osztani valamit az életemből, akkor azt meg fogom tenni, viszont ha nem szeretném, akkor nem teszem. Így van ez a párkapcsolatommal is. Sokat gondolkodom ezen, mert bevallom nem könnyű elrejteni valamit, amitől madarat lehetne fogatni velem, de megpróbálok józan maradni, és Antoine de Saint-Exupéry szavait követni: “ami igazán lényeges, az a szemnek láthatatlan.” A valaha legőszintébb és legkiegyensúlyozottabb párkapcsolatban élek egy csodás férfi, egy ritka úriember mellett, akitől egy igazi nő (akinek még a belső értékek, az intellektuális vonzerő, az intelligencia és a stílus számítanak), nem is kívánhatna jobbat, többet. A szerelmünk nagyon különleges és nem mindennapi kincs, ami reméljük tovább tart, mint amit a elképzeltünk. Félek megosztani, mert rettegek, hogy ez a csoda egy napon szertefoszlik. Ezért úgy vigyázok rá, mint a kis herceg a rózsára – búra alatt. Ahogy a munkában is, a párkapcsolatban is számtalan csalódás ért már, ezért az ember már csak akkor hiszi el, hogy az Igazi van mellette, ha az az élete végéig ott is marad. Nem lehet tudni ki, milyen szerepet tölt be, és mennyi ideig az életünkben, a mi kötelességünk megtenni egy kapcsolatban/kapcsolatért azt, amit lehet. A párkapcsolat kemény munka, lejátszott meccsek és édes pillanatok elegye, amely az én véleményem szerint csak arra a két emberre tartozik, akik épp megosztják egymással az életüket. Senki másra. – Ezt három éve is így gondoltam, és ma is így gondolom. “Akik jól megvannak, azok nem mesélnek annyit a kapcsolatukról, nem akarják bizonygatni, hogy tökéletes. (…) Minden, ami valódi, az nem igényel csomagolást.” – Dr. Almási Kitti klinikai pszichológus szerint.

Az elmúlt hónapokban az írás és a kitárulkozás helyett inkább tanultam. Néhány hashtaggel be kellett érjétek a képeim alatt, de mostanában valami belső indíttatás hatására kicsivel többet írok a fotók alá, ami jólesik – azért már hiányoztak a betűk. 🙂 Lassan nyílok ki, időre van szükségem, amíg újra meglelem az írásban és a személyesebb fotók megosztásában azt az örömöt, amelyet elvettek tőlem.

Tanultam és tapasztaltam. Hogy mit? Leírom, hátha valakinek pont ezekre a sorokra van szüksége:

  • megtanultam, hogy az egyetlen, akiben megbízhatok, az én vagyok.
  • megtanultam, hogy ne attól várjam a megváltást, aki ígéri, hanem engedjem azt segíteni, aki valóban tesz.
  • megtanultam, hogy nem szabad elsőre ítélni, mert ez a legbutább emberi tulajdonság. Sose magasztaljunk valakit, akit nem ismerünk, és sose írjuk le senkit, csak mert az keveset beszél, vagy keveset oszt meg magáról.
  • megtanultam, hogy aki az életem része kell legyen, az az is lesz, bármennyire is ignorálom, vagy elutasítom, ahogy azt is, hogy akinek nem kell az életem része legyen, bármit csinálhatok, szép lassan elmegyünk egymás mellett.
  • megtanultam, hogy mindig jól döntök, még akkor is, amikor azt hiszem, rosszul – mert ilyenkor a félelmem elfedi a józan ítélőképességem.
  • megtanultam azt is, mekkorát tudnak ütni a szavak.
  • megtanultam, hogy nem mindenkihez kulcs a kedvesség és az őszinteség.
  • megtanultam, hogy nem minden tart örökké – a jó sem, és a rossz sem.
  • megtanultam az önállóság, a függetlenség, és a szabad akarat felemelő érzését.

“Tiszteletben tartom a kérésed,nem kérdezek, csak felszalad a szemöldök. Aztán megint.
Ez olyan rossz, mert nagyon szeretem a stílusod!Hihetetlen egyedi a látásmódod,az érzéked a dolgokhoz!!Istenien főzöl, helytállsz,mint modern nő,példakép lettél-mindenféleképpen követendő a kedvességed,a szerénységed,és nem hivalkodóan.

Köszi,hogy kiírhattam magamból,remélem nem érted félre. Elég közvetlen vagy másokkal, ezért is vettem a bátorságot ehhez az e-mailhez.”


Én köszönöm annak a három olvasómnak, követőmnek, akik vették a fáradtságot, és levelet írtak nekem, motiválva ezzel arra, hogy most írjak, és ne holnap. Csupán egy valaki volt, aki megpróbált lebeszélni erről a bejegyzésről. Azt mondta, szerinte bármit is fogok írni, bármilyen szépen formázom meg a szavakat, aki gyűlöletet táplál irántam, vagy nem szimpatizál velem, annak semmi sem lesz elég jó. Ez a valaki nem akarta, hogy megírjam ezt a bejegyzést, mert tudja, hogy milyen a lelkem, milyen nagy a szívem, és, hogy a rosszindulat mennyire elszomorít. Ő az anyukám. 🙂 Sokszor hallgatok rá, de ezúttal a szívemre hallgattam.

Jó sok év telt el azóta, mióta elkezdtem a gondolatkifejezés írott formájának megosztását. Hála Istenkének azóta rengeteget változtam – mások szerint előnyömre. Vannak, akik nem tudták elfogadni a változásom, vagy már nem azt adja számunkra a Wife Life Style, amit az elején. Ők kikövették az oldalaim, ami nem baj, mivel ezzel is tisztul az olvasói, követői összetétel, és csak azok maradnak velem, akik elég rugalmasak ahhoz, hogy kövessék a velem együtt állandó változást. 🙂

Remélem, ezzel a kis állapotfrissítéssel megválaszoltam sok feltett, és fel nem tett kérdést. Most pedig rohanok, mert jön anyukám látogatóba, és egyelőre még “szalad a ház”! Csodaszép vasárnapot nektek!

 

 

Most pedig, kezeket fel, kivel lettem szomszéd? 🙂
❤️
Réka

Reklámok

12 Replies to “Kérdések és válaszok”

  1. Kedves Réka! 🙂
    Már nagyon-nagyon hiányoltam az írásaidat (a blogon). Nagyon jó volt olvasni a bejegyzésedet. Teljesen egyet értek minden egyes szóval, amit megosztottál velünk. Sok inspirációs gondolatot tartalmaz.
    Már a kezdetektől kezdve követlek a blogon és instagramon is. Bár hiányolom a blogos posztokat, de az előbb említett oldalon megosztott képek és hozzájuk tartozó kis írások kárpótolnak. 🙂
    Sok sikert és boldogságot kívánok neked a jövőben. 🙂
    Dius

    1. Kedves Dius,

      Nagyon szépen köszönöm a jókívánságaid, örülök, hogy tetszett az írásom. Vasárnap újra olvashatsz tőlem, jön egy új bejegyzés. 🙂 Addig is, köszönöm a türelmed, és csodás hetet neked!

      Réka

  2. Hogy jön ez ide?

    “Egyre több olyan lányokkal találkozni, akik tangában vonaglanak a kamera előtt, vagy ami még rosszabb, anyaszült meztelenül készült fotókkal próbálnak egyediek lenni, és valamiféle trendet diktálni a közösségi oldalakon. Mindeközben van élettársuk, netán férjük, sőt, a legrosszabb: van gyerekük.”

    Itt (***moderálva***) -re céloztál? Szerintem csak neked szúr szemet.

    1. Nem tudom ő mivel foglalkozik, nem ismerem, de mivel te említetted meg a teljes nevét a bejegyzésem idézésével, ezek szerint inkább neked szúrt szemet az a valaki, és nem nekem.

      R.

    1. Kiara/Kiscsibe/Dóra – nem tudom, hogyan kellene szólítanom, mivel három e-mail címről, három különbözőt kommentelsz a bejegyzésem alá, így ha megengeded, csak a legutolsóra válaszolok.
      Nem törlöm a hozzászólásokat, csupán dolgozom napközben, és nincs időm számonkérő kommentekre reagálni azonnal. Köszönöm a megértést, minden jót!

      R.

  3. Szia Réka!

    Azt hiszem sosem mertem volna ilyen kérdéseket ebben a stílusban feltenni, de bárminek örülök, ami írásra ösztönöz.
    A kezdetektől a blog olvasója vagyok, épp ezen a hétvégén olvastam újra néhány bejegyzésedet, mert már hiányoztak a szavak és a képek.
    Remélem hamarosan találsz időt, erőt és ihletet, hogy új bejegyzéseket tudjunk olvasni!

    1. Szia Enikő,
      igen, én sem, de mindannyian mások vagyunk.
      Köszönöm a biztatásod, vasárnap jön a következő bejegyzés. 🙂 Várlak vissza szeretettel, addig pedig kellemes hetet kívánok!

      Réka

  4. Szia Rèka!

    Règóta olvasom az írásaidat ès nèzegetem a kèpeidet kommentálás nèlkül, de elhatároztam, hogy most már ideje köszönömöt mondanom, hogy “vagy” ès mindig örömöt okoznak az írásaid ès kèpeid. Köszönöm!

  5. Kedves Réka, szerintem is sokat és előnyödre változtál. 2012 óta olvaslak, amikor még Wife voltál, és ugye “mi” (én és a blogom tipikus olvasói) más életszakaszban jártunk már akkor, más preferenciákkal, ezért hüledeztünk. Sokat alakult az íráskészséged, a fotóid és vizuális világod pedig minőségi, világszínvonalú voltak már akkor is. A lisztes, hizlaló, sok szénhidrát+sok zsír recepteket továbbra sem értem, nekem a “netes” divat sem a világom (inkább a formás tetsre gyúrok, amin mindegy, milyen a ruha!), de jó látni, hogy kitartottál, dolgozol, nem alkudtál meg. Nagyon elegánsan kezeled a kíváncsi-pletykás-rosszindulatúakat is. Gratulálok!

  6. Kedves Réka!

    Most olvastam csak el a bejegyzésed, örülök a boldogságodnak. EZ látszik is a képeiden 🙂 A költözés és az új élet akkor egy új párkapcsolatnak is köszönhető?
    Egyszerűen imádom a képeidet, a képeid hangulatát is. Tanultál fényképezést vagy hogy tudsz ilyen csodálatos képeket készíteni?
    ui.: a kutyás képek a kedvenceim és örömmel látom, hogy ismét szerepelnek egyre többet. 🙂

    További szép napot neked és sok boldogságot!
    E

Szólj hozzá! :)

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Kapcsolódás: %s