Egy valami állandó: a változás

Az elmúlt napok a nosztalgiázásról szóltak. Az utóbbi három hónap pedig a túlórázásról. De mielőtt belekezdek a megújult weboldalam első bejegyzésébe, az illem megkívánja, hogy üdvözöljelek titeket az írásaim új otthonában. Tehát, kedves Olvasóm, sok szeretettel köszöntelek, nagyon örülök, hogy itt vagy!

Az utóbbi napokban nagy utazást tettem az elmúlt három évemben, amióta létrehoztam a blogom. Váltakozó írások és hangulatok jellemezték a soraim, melyekben megbújt hol az öröm, hol a bánat, egyszer a boldogság, másszor a fájdalom. Visszatekintve, láttam a sikereim, a csalódásaim, a ragyogásom és a szürke sok-sok árnyalatát. De számomra ettől szép az írás művészete, hogy az ember valamennyi érzelme kifejezhető egymás mellett sorakozó, megfelelő szavakkal, ami végül egy szívmelengető, vagy épp szívbemarkoló hatással örvendezteti meg az olvasót. Mindig csodáltam a költőket, kiknek műveikben ott rejtőzött megannyi érzelem, csodálatos, könnyed sorokba zárva. Bár az irodalom órán rendszerint a könyvem egy üres szegletében illusztráltam a tanárnő által felolvasott verseket, mégis némelyik annyira magával ragadott, hogy abban az időben kedvenc időtöltésem volt önszorgalomból folytatni otthon a versolvasást. A technika fejlődésével ez a kikapcsolódásom ma is ugyanúgy megmaradt, de leginkább már a Google-ben böngészek ismert és kevésbé ismert költők, magyar nyelvű alkotásai után.

A régi oldalam több szempontból is megérett a változásra. Elavult volt, és helyenként már nem aktuális. Egyenként átolvastam az összes eddigi bejegyzésem, és  kiválogattam a legkedvesebbeket számomra, amelyek végül elfoglalták új helyüket. Közben pedig elgondolkodtam azon, hogy az életben mennyi mindent el kell engednünk, ha valami megváltoztatásán goldolkodunk. Legyen az a külsőnk, a súlyunk, az otthonunk, a szerelmi életünk, az autónk, vagy a munkánk, szinte minden esetben el kell engednünk a régit, amely sokszor már nem más, mint az új helyét foglaló, makacsul belénk rögzült, testet öltött energia-, és időveszteség. A blogom esetében a régi elengedése azt jelentette, hogy elvesztettem az elmúlt években kapott összes, több, mint 1200 kommentet, amelyeket számot adtak arról, miként viszonyultok a bloghoz, a tartalmakhoz, és nem utolsó sorban hozzám. Tudtam, hogy ez a történés a változás elkerülhetetlen járuléka lesz, picit sajnálom is, de ezt inkább egy új fejezet kezdetének élem meg. Remélem a jövőben még több kedves hozzászólást fogok olvasni a bejegyzéseim alatt, ami motivál majd, és irányt ad.

Én is azok közé az emberek közé tartozom, akik elmondhatják magukról, hogy az elmúlt évek sok változást hoztak az életükbe. Ezek közül nem egy, szélsőséges megtapasztalás volt. De mindez kellett ahhoz, hogy most itt legyek, ahol vagyok, és még ha kimondottan kellemetlenül is érintettek ezek a megtapasztalások, hálás vagyok értük, mert mind megtanított valamire.
Az írás, az egyik legjobb önkifejezési eszköz, ami nem csak hobbi, vagy munka számomra, hanem egyben terápia is. Egy tökéletes napló virtuális változata, amelyet időnként hasznos az első “laptól” az utolsóig visszaolvasni, ezáltal nyomon tudjuk követni a (személyiség)feljődésünket.
A három évben volt mélyrepülés, szárnyalás a rózsaszín felhők felett, párkapcsolati nehézségek, családi tragédiák, majd hirtelen jött másik élet az idegenben melyek annyira átformáltak, hogy elengedtem a megfelelési kényszert, ami érezhetően valamennyi korai írásaim jellemezték. Teljesíteni akartam felétek, bár igyekeztem megtartani a saját stílusom, mégis voltak időszakok, amikor nehezen ment minden. Kényszernek és nyűgnek éreztem az írást, mert közben lelkileg megterhelő események vették el az erőm. Tudom, hogy ezt sokan éreztétek, és fel is hívtátok rá a figyelmem. Utólag is, köszönöm! A megfelelési kényszer hajtott, hogy írjak, pedig ha valami nem megy, egy kicsit hátra kell lépni, hagyni kell időt a megpihenésre. Egy kedves barátnőmnek beszéltem az akkori érzéseimről, és a szavait sosem felejtem el: “Réka, ha nem érzed úgy, hogy most írnod kéne, ne írj! Majd visszatérsz a bloghoz akkor, amikor hiányozni fog az írás. Ha sosem térsz vissza, akkor ez nem volt a te utad.”

Ahogy az utolsó bejegyzést is elolvastam a régi weboldalamon, megértettem, hogy már nem vagyok az, aki voltam, és soha többé nem leszek az. Kezdem végleg elengedni a régi önmagam, a bizonyítási kényszert, ami kicsit fogságban tartott, mert elvitt olyan világ felé, ami nem én vagyok, és nem is méltó hozzám.

Van egy kedvenc idézetem, ami nagyon sokat jelent nekem. Már szinte teljesen elfelejtettem, amikor nemrég újra elém került. Szeretném most megosztani veletek is, mert ennél őszintébb és motiválóbb gondoltatot aligha olvastam eddig a változásról:


“Az ember természeténél fogva idegenkedik a fájdalomtól és a kényelmetlenségtől. Azt akarjuk, hogy minden simán menjen. Pedig ha mozdulatlanok maradunk, nem fogunk fejlődni. Ha mindig a biztonságos játszmát választjuk, álmaink sosem válnak valósággá. Nem kapjuk meg, amit akarunk, ha azt várjuk, hogy Isten a küszöbünkre helyezze azt. Magunkhoz kell ölelnünk a nehézségeket és a változást, ha kiteljesedett életre vágyunk. Ha a hajó nem inog, az azt jelenti, nem tart sehová.”


Az én álmaim listáján régóta már egy saját kiadvány ötlete is szerepelt, amit egyszerűen csak magazinnak hívok. Örömmel jelentem be, hogy ez az álom hamarosan elkészül. Egy tartalmas kiadás érkezik nemsokára az új oldalamra, rengeteg írással és képpel. A témák, a stílus, az elegancia a megszokott, a megjelenés viszont új lehetőségeket rejt magában, ami számomra és számotokra is izgalmas élményt jelent majd. Nagyon sok munkám van még vele, ezért a bejegyzéseim kicsivel rövidebbre szabom a jövőben, de igyekszem nem megfeledkezni rólatok itt a blogon sem.

Boldog tavaszt!

Szeretettel,

Réka


Reklámok

Szólj hozzá! :)

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Kapcsolódás: %s