Az ősz illata


“Az elmúlt vasárnap a szokásos családi látogatáson voltunk, ilyenkor néhány óra szeretetben töltött idő teljesen feltölti az embert az új hétre. A családhoz vezető úton már többször megcsodáltam ezt a színes virágokkal beültetett földterületet. …Majd nem sokkal később ott sétáltam a szebbnél szebb színű kardvirágok és aranysárga napraforgók között.”


Ezzel a pár sorral hintettem el egy képmorzsát nemrég az Instagramon. Most érkezett el az idő, hogy kifejtsem az akkori gondolataim.

A nap már rég nincs ereje teljében, mint annakelőtte, a július szinte úgy telt el, mint a megelebb, szeptemberi napok. A kicsivel több, mint fél órára élő családhoz mentünk látogatóba, ahogy ilyenkor szoktuk: a kiskutyáinkkal. Amíg a párom az édesapjával beszélték ki a focit és a közös hobbyt, addig pár óra “kimenőt” kaptam, amit igyekeztünk a nővérével hasznosan és kreatívan eltölteni. A megismerkedésünkkor – sőt, már talán előtte is – tudtuk, hogy lesz közös érdeklődési körünk, hasonlóan gondolkodunk a világról, és a szabadidőnkben olyan tevékenységet kedvelünk rajongásig, ami mindkettőnk életében fontos szerepet tölt be. A fotók. A fotókat pedig ugyanúgy nála, mint nálam egy hirtelen jött ihlet, és gyakran a spontaneitás alkotja.

“-Honnan vannak ezek a gyönyörű virágok a vázában?
-Itt szedtem, nem messze tőlünk!
-Én is szeretnék egy csokorral már olyan régóta!
-Elmegyünk? Hozd az új géped is!”

A kutyusokat a hűvös lakásban hagytuk gyerektársaságban mesét nézni, majd autóba ültünk, és elkezdődött a töltődés…Oly annyira spontán volt az az egy óra fotózás, hogy itthonról smink nélkül, kissé fejfájósan indultam el. Semmihez nem volt kedvem, nemhogy modellt állni. A földterület előtt egy tábla fogad: Blumen selber schneiden, ami arra buzdítja az arra járókat, vágjanak maguknak virágot, amennyit csak a kezünk elbír. A bája az egésznek, hogy mindez becsületkasszás. Micsoda kedves gesztus! Egy szál napraforgó 0,50 euró, s ha jól emlékszem a kardvirágnak 1 euró a szálja. Ez itt valóban filléres luxus, bárki megengedheti magának. Nincs szüksége, és nincs is szíve az embernek ellopni őket, vagy a jóhiszeműséggel visszaélni. 2-3 euróból teli a kezünk, s a váza otthon, sokáig örvendeztetnek mindek az étkezőasztalon. Így született ez a néhány fotó, aminek végére a fejfájásom eltűnt, helyette színtiszta örömmel és pozitív energiával töltődtem fel. Bár tarka, és a naplementétől aranyra festettek a képek, mégis nekem a hangulatuk a nyár végét idézik. Vidéken nőttem fel, a családi házunk mögött a mai napig is valamikor napsárga búzamezőt, kukorica táblát, vagy édesanyám kedvencét, napraforgót vetnek. Legalább 15 éven keresztül minden nyáron akaratlanul is részesei voltunk az aratásnak. Az akkortájt fújó szél nekem nem csak a száraz búza pernyéit hozta magával, hanem az ősz illatát is.

Processed with VSCOcam with t1 presetProcessed with VSCOcam with b1 presetProcessed with VSCOcam with t1 presetProcessed with VSCOcam with t1 presetProcessed with VSCOcam with t1 presetProcessed with VSCOcam with t1 preset

 

Csodaszép hétvégét!

Réka

Reklámok

Szólj hozzá! :)

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

w

Kapcsolódás: %s