A városi erdő

A vasárnap, a dolgos hétköznapok lezárása. Végként emlegetjük szomorúan és enyhén depressziósan a közelgő hétfő miatt. Pedig fontos a jelenléte, mégsem értékeljük igazán. Az ő nyugalma koronázza meg az elmúlt 6 napos rohanást, ő takargatja be és altatja el a kifacsart napokat. Az ő pihentető ereje készíti elő az új kezdésre a természetes körforgásban résztvevőket. Olyan mint egy gondoskodó anya: megnyugtató, símogató, türelmes.
Az étkezőasztalnál, a családfőnek hívott helyen ülve nemcsak, hogy belátom a nappali életteret, de tökéletes kilátás nyílik a környezetre, a pihenő városra, parkokra, a távoli dombokra. Az autók zaja nem veri fel az utcákat, nem csenget ma senki, nem kell korán kelni, van idő a reggeli mesére. Az óvárosból, az előttünk kanyargó folyó hozza a hangját az óránként megszólaló templom harangjának, ami minden alkalommal a vidéken töltött gyermekkoromra emlékeztet. …Elég csak kinéznem az ablakon, és percekig tudnék írni a látványról – ennél többre nem is vágyhatnék.
A tegnap reggeli kutyaséta közben az idei első “tél illatára” lettem figyelmes. Kicsit ugyan még korainak véltem a kéményekből felszálló füstöt, mert olyan hideg azért még nincsen szeptember végén, de kétségkívül nagyon örültem a fafüst illatnak, ahogy a csípős, mégis melengető aromája megcsapta az orrom. Néhány mély levegővétel után indultam tovább a szokásos séta útvonalunkra, és vadgesztenye lelőhely felkutatásra.Van egy szokásom, hogy őszi, erdei séták alkalmával mindig hozok magammal valami szuvenírt. A zsebemben megtalálható általában gesztenye, makk, vagy egy különlegesebb kavics, a kezemben pedig faágak, színes, formás levelek.

5f3b48_0af376638de042fc888f35f8a52eedd8~mv2_d_2846_2846_s_4_2

Az erdő mélysége teljesen elvarázsol. Mélységen több mindent értek: a színeit, ami egy sűrű lomkoronás helyeken leginkább sötét, mélyzöld árnyalatokban pompázik, az aljnövényzet bujasága, ahogyan teljes toleranciában élnek együtt a mohák, a páfrányok és az erdő lakói. A párás levegőn át beszűrődő, reggeli napfény csodája a fák nyirkos törzsein, a megcsillanó harmatcseppek a levelek végén, és a cserjék alatt megbújó, farönkökkel szimbiózisban élő ezernyi gombafajta. Az erdő az, ahol mindig béke honol. Szélfújta levelek suhogása, harminc másodpercenkénti fakopánccsal meg-megtört monoton madárhang otthona.

A hosszú séták, és megannyi inspiráció gyűjtés után elérkezett az idő, hogy elkészítsem a saját, őszi ajtódíszem, ugyanis a hűen követett Őszi Bakancslistám 22. pontja erre szólít.
Megjenenését száz százalékban az erdő inspirálta. Alapvetően nem állnak hozzám közel az ősz legjellemzőbb színei (citromsárga, narancssárga, bordó, pláne a lila) ezért inkább a barna, és a zöld árnyalataiból válogattam a kiegészítőket, hogy a túlnyomóan fehér és szürke otthonunkkal harmonizáljon, mégha a dísz nem is közvetlenül az enteriőrben kapott helyet. Egy-egy sötét narancsba hajló színfoltra azért ráelőltettem magam, de nem a tök és társai jellemzik a koszorú stílusát.
Nálam a kreatív alkotás minden esetben inspirálódással indul, ami rengeteg letöltött képet jelet, így volt miből válogatnom a montázsomba, hogy a hangulatot minél teljesebben átadjam elsősorban magamnak, hogy ez alapján válogassam össze a koszorút alkotta darabokat.
A képkockák mindegyike csupa mélység, csupa titok. Szinte látom, ahogy fodrozódik a víz, és ahogy a szarvas, lassú lépteivel megtöri a földön heverő faágakat, és a roppanásuk visszhangzik keresztül az erdőn. Érzem a friss szarvasgomba, és a mohákkal teli nedves fatörzsek illatát! Az ilyen vizuális képeket könnyű volt átültetni a fejemből a gyakorlatba, csak a megfelelő üzletbe kellett betértnem a hozzávalókért.
Egyik délután, eredetileg gofrisütőért mentünk a közeli pláza műszaki áruházába, de amíg a párom elintézte a 10 perces munkatelefonját, addig beszöktem a kedvenc lakásdekorációs üzletembe. Ez a bolt, amióta felfedeztem, teljesen elvarázsol! A weboldal nem türözi magukat a boltok berendezését, és hangulatát, de azért látszik, hogy igényes darabokról van szó. Igyekeztem visszafogni magam, és a sok gyönyörűséget nem észrevenni, ezért gyorsan bedobáltam néhány dolgot a kosaramba – és ezzel a lendülettel tulajdonképpen meg is vettem mindent, amire szükségem volt. Egy ezermester pasi és egy dekoratőr találkozása mindig gyümölcsöző kapcsolat, ugyanis bármit szerenék megvalósítani, barkácsolni, MINDEN eszköz és szerszám a rendelkezéseme áll a százféle fúróhegytől kezdve a léptékvonalzóig! (Most három darab, szívecskés szemű, boldog emoji-t tennék ide, ha a WordPress támogatná, és nem laptopon írnék.) Tehát csak annyi dolgom volt, hogy előszedjem a ragasztópisztolyt, és egy magányos péntek délutánon belevetni magam az összeállításba. Alapkoszorúnak vékony fahánccsal bevont formát választottam, majd a mohaszigetek felrögzítése után, minimális tudatossággal, random szerűen telítettem meg élettel. A koszorú akasztót három szál rozsda színű fonalból fontam, hogy erősebb és mutatósabb legyen, a pici karton táblára felragasztott “Herbst” felirat pedig stílszerűen őszt jelent eme csodálatos, helyi nyelven. Mivel bánatomra nem fából készült az ajtónk, így az éjjeli lámpa alatt kapott helyet, hogy remélhetőleg mosolyt csaljon a hozzánk csengetők arcára. Kicsi “kacatos” lett, ahogy a barátnőm mondaná, de ugye a felszín alatt egyik erdő sem minimalista… Az összeállítása gyorsan ment, nem csak azért mert rutinosnak mondom magam a pisztoly kezelésben, hanem mert alig vártam, hogy lefotózzam a kreációm. Füllentettem, amikor azt mondtam, magányosan töltöttem a délutánt. A kiskutyám ugyanis nagyon érdeklődő természet, aki – ha csak szaglászásban is – a segítségem volt.

5f3b48_6568afd78a1a46399d681e7b7924a9d3~mv2Processed with VSCOcam with a6 presetProcessed with VSCOcam with a6 presetProcessed with VSCOcam with a6 presetProcessed with VSCOcam with kk2 presetProcessed with VSCOcam with kk2 preset

A költözésemmel egy időben hozzá kellett szoknom a vasárnapi zárva tartásokhoz, viszont nem bánom, mert így erre a napra iktatom be az ücsörgős, lustálkodós elfoglaltságaim közé az írást is. De mégis akkor vagyok a leginkább hatékony, amikor a nap lement, és mindenki alszik. Nem jön chat üzenet, sem e-mail, vagy egyéb értesítés, ami teljesen kizökkent és elvonja a figyelmem. Valóságos figyelemzavarban szenvedek, mivel három percenként elkalandoznak a gondolataim, hol az ebéden, hol az esti programon, hol pedig a kutyát viszem sétálni, vagy hajat mosok – persze gondolatban. Este 11 és éjfél után ezek megszűnnek! Csak ketten maradok a laptopommal, és a kijelző fénye, számomra a fény az alagút végén, jelen esetben egy újabb írás “teljesítésére”. Pedig megfogadtam, hogy ezúttal nem leszek olyan munkamániás, mint a suli alatt, vagy a blogom kezdetén, hogy hajnalokig ébren vagyok, távol a szuszogó szerelmemtől, de ha a saját elfoglaltságomról van szó, amit örömmel csinálok, egyszerűen képtelen vagyok időre lezárni a laptopom, és aludni menni. Sokszor sajnálom az időt az alvásra, komolyan! Ez van. Örököltem a bagolyságom, így kompromisszumot kell kötni, hogy mindenkinek jó legyen. A legnehezebb az éjszakai műszakban a reggeli ébredés.
De hiába, van, ami nem válik vízzé.

Ti feldíszítettétek már a lakást őszre? Apropó díszek! Két napja döbbenten láttam, hogy karácsonyi csecsebecsék lepték el az egyik nagy áruház lakásdekoráció részlegét. Szóval itt az idő hangolódni az őszre, aki még nem tette, mert mindjárt a sarkunkra lép a karácsonyi szezon.

 

Szép vasárnap estét, és kellemes hetet!


Réka

Reklámok

Szólj hozzá! :)

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Google kép

Hozzászólhat a Google felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Kapcsolódás: %s

This site uses Akismet to reduce spam. Learn how your comment data is processed.