Szabály

Nehezebb időszakok mindenkit megtalálnak legalább egyszer az életben. Anyagi, lelki, munkahelyi vagy családi gondok, amik az alany gondolatait maximálisan blokkolják és pici időre van szüksége a regenerálódáshoz. A gondokkal nem is lenne semmi, ha nem a nyilvánosságot érdekelné jobban, akik minden rezdülésére kíváncsiak. Ki kedvesen és aggódóan érdeklődik, ki pedig kérdőre vonva, kikényszerítve a magyarázatot belőlünk.
A napokban olyan leveleket és megjegyzéseket kaptam, hogy a nagy csendnek biztosan a házasságomhoz van köze. Mennek a további agyament találgatások arra vonatkozóan, hogy vajon miért szomorúbbak a posztjaim és miért nem szerepel benne a férjem?! Na ekkor gondolkodtam el azon, hogy mit is csináltam eddig: finoman ugyan, de önként kiakasztottam a magánéletem meghitt és boldog pillanatait a “plénum” elé, akik kedvükre fröcsöghettek és bírálhatták az olvasottakat, látottakat. Nem tartom magam celebnek, vagy olyan ismert embernek, aki csak abban érdekes, hogy hogyan élnek a férjével, mit csinálnak és mennyiből. Felháborítónak tartom, hogy egy rövid, stagnáló időszak kiváltójára vonatkozó első ötlet a párkapcsolatom milyensége.
Ennek vége. Hoztam egy szabályt a jövőbeli kiegyensúlyozottságom megőrzése érdekében: ezentúl nem áll szándékomban megosztani egyetlen olyan képet sem, amelyen a párom szerepel, mert tapasztalom, hogy lassan többen kíváncsiak rá mint magára a tevékenységemre.
Öntörvényű, tudatos nő vagyok, saját magam alkotta szabályokkal, ezért nem esett nehezemre a nyugalmam és boldogságom érdekében törölni a közös fotókat az Instagram oldalamon, mert  tisztelem a párom és tartozom neki ennyivel, hogy kivonom őt a nyilvánosság terhe alól, ahol egyébként soha nem is akart szerepelni. Ez az oldal rólam szól; amennyiben valaki rám kíváncsi, arra, amit szívesen átadok az Olvasóimnak – amelyet változatlanul még mindig a saját ritmusomban, a saját elveim és értékrendem szerint frissítek – velem marad. Aki nem kíváncsi rám, hanem csak a pénzre és arra, aki azt megteremti, annak megköszönöm az eddigi követését és ebben a szent pillanatban kinyitom előtte az ajtóm kérve, hogy maga mögött zárja be.

Van az a pont, amikor offline üzemmódba kell rakni magunkat, hogy a gondolatainkkal tudjunk foglalkozni. És amikor ez megtörténik, az emberek rögtön kérdezősködni kezdenek és magyarázatot várnak, mert tapasztalják, hogy nincs meg a szokásos ritmus.
Van az a pont, amikor tudatosan meg kell reformálnunk a környezetünket, ha nem akarjuk, hogy bekebelezzen minket a saját magunknak választott utunk és idegen szereplői.

Eljött az a pont.

IMG_9777

Nem szeretek beszélni a problémákról, illetve megválogatom kivel is osztom meg ha vannak. De én is emberből vagyok, nekem is vannak kisebb és nagyobb nehézségeim az életben, amelyekkel szándékosan nem terhelek másokat, mert minden bizonnyal van elég ott is. De most mégis egy valamit leírok nagyon röviden, na nem azért, hogy sajnáljanak, hanem mert sokan érdeklődtetek afelől, hogy miért nem frissítek már napok óta.
Az elmúlt napokat ismét vidéken, a családomnál töltöttem, minden életenergiám próbáltam hazavinni, mert szükség van rá otthon. Ijesztő hirtelenséggel derült ki, hogy a szeretett és egyetlen Nagymamánk nincs jól és a napokban egy nagyon komoly műtét vár rá. Bevallom, nem tudtam eddig ez milyen érzés, amikor egy nagyon közeli hozzátartozóm, akinek a személyiségem, a lényem, a gyermekkorom meghatározó emlékeit köszönhetem egyszer csak sebezhetővé válik és én nem tudok rajta segíteni. Nem tudtam mennyire tud fájni az az érzés, amikor a látogatási idő végeztével elköszönve tőle, megölelve őt a kórházi ágynál bizonytalan érzés fog el, hogy vajon utoljára néztem a szemébe?! Utoljára öleltem-e magadhoz a meleg, törékeny kis testét?! Hallom-e még a hangját, a huncut kacaját, látom-e még a szemében a könnyet, amikor azt mondja mennyire szeret bennünket… Aki átélt már hasonlót, az tudja, hogy mennyire villámcsapás szerű érzés ez, mekkora mázsás súly nehezedik ilyenkor a mellkasra. Ilyenkor pedig minden kreatív tevékenység, ihlet, ami a harmóniából táplálkozik kicsit elapad. Persze az ember ilyenkor optimista és hirtelen elkezd hinni mindenben csak, hogy minél hamarabb felébredjen a rossz álomból és minden visszakerüljön a régi kerékvágásba, de a lelkünk mélyén tudjuk, hogy a Mindenható kezében vagyunk, aki felett nincs embernek hatalma.
Nem lennék érző lény, ha nem viselne meg ez az állapot, ugyanakkor szerencsére a racionális gondolkodásomnak köszönhetően tisztába tudom tenni magamban a helyzetet és elfogadom, hogy a földi életünk fél év múlva, 70 év múlva vagy 100 év múlva, de egyszer biztosan véget ér. Persze addig még nagyon-nagyon sok, boldog pillanatban lesz részem, amelyek képkockáit mosolyogva fogom végignézni az utolsó perceimben. : )

Sosem kértem semmi jelentőset senkitől, hanem eddig csak adtam magamból a pozitív érzéseket és lelkesítő gondolatokat, de most szeretném “visszakapni”, szeretném, ha erőt küldenétek a Nagyikámnak, hogy sikeres legyen a szerdai műtét és mihamarabb gyógyuljon fel, hogy még hosszú évekig boldog családi körben sertepertélhessen és süthesse nekünk a legfinomabb zserbót, amit valaha ettem!

IMG_9897

Köszönöm, ha befogadtátok a kicsit más hangvételű bejegyzésem! Jólesett leírni.

Jövök vissza nemsokára! Addig is vigyázzatok magatokra, menjetek el a kötelező szűrésekre, kivizsgálásra, ha valami fáj, vérvételre, ha van panasz. Kezdeményezzetek békülést azoknál akiket megbántottatok, hogy ne maradjon hátra megbetegítő tüske. Ne féljetek a változástól, a változtatástól ha nem vagytok boldogok, vagy egyszerűen fogjátok meg egymás kezét, öleljétek, szeressétek egymást addig, amíg csak lehet…

Réka

 

Reklámok

14 Replies to “Szabály”

  1. Draga Rekam!

    Vegre valaki leirta ezeket a sorokat! Az en ferjem mar kozel 1 eve megkert,hogy “vonjam ki a forgalombol”… Azota miota ezt tortent mi is beleptunk a “biztos válnak, nincsenek meg jol, tuti csaljak egymast, elhagyta a ferje” pletyka stádiumba! Tudod az a lenyeg,hogy MI tudjuk az igazat! Jobbulast a mamidnak, drukkolok szoritok ezerrel!❤ Evike neninek is millio udvozletem es jokivansagaim kuldom! Kitartás Rékám!!!

  2. Kedves Réka!
    Eddig is szívesen olvastam az írásaid, de ez most nagyon nagyon mélyen érintett! Sajnálom, hogy ilyen apropóból fogalmazódtak meg ezek a gondolatok, de ezekben a helyzetekben derül ki milyenek is valójában a körülöttünk lévő emberek. Sok sok pozitív energiát küldök Nektek és kívánom hogy továbbra is maradj ilyen határozott, tudatos, és soha ne veszítsd el a reményt! Minden rendbe jön!
    u.i.: mióta elolvastam ezt a bejegyzést folyamatosan a két nagyimhoz kötődő megannyi szép pillanat jut eszembe. Hihetetlen, hogy még egy ilyen komoly hangvételű írással is szép emlékeket tudsz felidézni az emberben.

  3. Sajnalom, hogy igy dontottel a ferjed kepeit illetoen. Jo volt nezegetni oket, szimplan azert mert jo erzes latni amikor a masik ember boldog. Sajnos mindig vannak olyan emberek akik azt hiszik-kisujjadat nyujtod,karodat akarjak alapon-, hogy joguk MINDENROL, MINDENT tudni. Termeszetesen nem azokra gondolok akik joindulatbol, normalis stilusban erdeklodtek.
    ‘Szep’ volt teged es a ferjedet egyutt latni; a kolcsonos megbecsules, odaadas,figyelem, szeretet stb. amit egymas irant tanusitotok, peldaerteku! Maradjatok meg ilyennek. En, a magam reszerol koszonom, hogy bepillantast engedtel es sajnalva, de tiszteletben kell tartanunk a dontesed.
    A nagyidnak pedig itt is jo egeszseget kivanok es azt hogy meg nagyon sokaig vele lehessetek!
    Puszillak

  4. Kedves Réka!

    Szeretnék jobbulást kívánni nagymamádnak! Nem követlek az instagramon, egyszerűen azért, mert nem vagyok fent, de sokszor megnézem az oldalad, mert mindig feltölt. Még soha nem írtam a bejegyzésekhez sem, amolyan rejtőzködő, passzív típus vagyok.:) Most ezzel a rövid hozzászólással szeretnék a sok pozitív energiából egy kicsit visszaadni:)
    Legyen szép napod!
    Judit

  5. Drága Réka!

    Elősször is,hadd küldjek itt is,sok sok pozitív,reménnyel teli energiákat! Rendbe fog jönni a Nagymamád! Nagyon szoritok Neki holnap!
    Másodszor pedig egyet értek Veled amit a leveled elején irtál. A magánéleteddel kapcsolatban! Teljesen igazad van! Nagyon sok a furakodó, piszkáló, irigyen kiváncsiskodó ember,szemfüles igy helyesen cselekedtél,hogy a férjed megóvod az ilyen emberektől! Sajnálatos, hogy mennyi szurkálódó buta ember létezik!
    Add mindig Önmagad,ahogy eddig is tetted! Példamutató és egyben példakép is vagy sokunknak!: )
    Puszillak!!!! És kitartást!
    Norina

  6. Kedves Réka!
    Szívböl remélem hogy minden rendben lesz a nagymamáddal és sikeres lesz a mütéte! Biztos vagyok benne hogy nsgyon sok eröt ad neki a tudat hogy ebben a nehéz idöszakban is maga mellett tudhat benneteket! Ne add fel a reményt, mutasd elötte hogy erös vagy, ezzel eröt és motivációt adva neki!
    A legjobbakat kívánom neki és persze neked is!

    Timi

  7. Kedves Réka, még én sem írtam neked, de már régóta olvasom az oldaladat és nagyon tetszik!!!=) Jobbulást a nagymamádnak, sokan fognak neki szurkolni holnap, és a későbbiekben is, ez biztos sokat számít;)

    A férjedet is sokan fogjuk hiányolni a postokból és a képekről – mki szereti a szép szerelmes történeteket=) De amiket írtál, azok után teljesen érthető, ha nem akarod az életednek ezt a szeletét is megosztani a világgal.

    Szép napot, vigyázz a nagyidra!=)

    Z.

  8. Kedves Réka!

    Letti hozzászólása nagyon jól leírja az én véleményem is, miszerint csupa öröm volt nézni a boldogságotokat a kedves férjeddel, de teljesen tisztellek a döntésedért. Sajnos én is tudom, milyen, amikor rosszakarói vannak az embernek, és mindenben csak a keserűséget, a szürkeséget látják az irigység miatt, így ez az új szabály egy jogos döntés volt. A boldogságod úgyis mindig látszik rajtad is, ahogy eddig is…árasztod magadból minden bejegyzésnél. 🙂
    Ami a nagymamádat illeti, természetesen jobbulást kívánok neki itt is! Kívánom nektek, hogy azt a szörnyű érzést, amit leírtál (és amit sajnos én is megtapasztaltam már, nem is egyszer), felváltsa az újabb jókedv és öröm! Remélem, hogy mi, rendszeres és nem rosszindulatú olvasóid vissza tudunk most adni a pozitív energiákból, amit mi is kaptunk eddig! 🙂

  9. Kedves Réka,

    Jobbulást kívánok a Nagymamádnak és remélem, hogy hamarosan a reggeli kávé mellett olvashatjuk az izgalmas bejegyzéseidet!

    A rosszindulatú megjegyzésekkel nem szabad foglalkozni, sajnos ilyen emberek mindig lesznek.

    Szép estét és egyél rendesen!!

    Kinga

  10. Szia Réka!

    Megértelek, nem is tudom, hogy miért olyan kíváncsiak egyes emberek, és miért olyan fontos nekik, hogy mi is van a másik magánéletében.
    Ez az oldal nem erről szól, fogadják már el. Inspirációkat, tanácsokat, segítséget nyújtasz nekünk,

    Nagymamádra sokat fogok ma gondolni, megy az NRG neki is és neked is, és a családodnak is, mert tudom, hogy most min mentek át, sok erőt, kitartást és egészséget kívánok!

    A.

  11. Szia Réka!:)

    Az élet torekeny kincs! Óvni kell,de élvezni is. Ha élvezed azzal meg vonzod a rossz akarokat, mert ok nem tudjak.

    Páromnak nincs facebookja es a nagy kor különbség (10ev) miatt, mindig kapjuk a megjegyzéseket. (Biztos azert nincs közös kép mert csak a szeretője vagyok, mert nem vállal fel, nincs is csak kitálalom…..stbstbstb). Tapasztalatom szerint nem szabad hátat fordítani nekik,mert csak folytatják. Szembe kell allni es elmondani mennyire rosszul is gondoljak, persze nyugodtan es urinohoz illően, ahogy te is tetted most… Utána egy hangjuk sem marad.

    Ma munka utan rohantam is nagymamámhoz, mert életre keltettel bennem egy aggodalmat, hogy telik az idő…. Es mennyire de nem azzal töltöm amivel kene…. Egyetem, munka, edzés, tanulás, majd az általam megérdemeltnek hitt pihenés…. Elmentem a nagymamámhoz es mikor mondtam neki mar a kaputelefonba, hogy en vagyok ugy őrült ahogy csak o tud:) ezt az érzés minden pihenesnel tobbet er. Most fáradtan ugyan, de boldogan megyek edzeni (es túlzottan teli hassal….).
    Kívánom neked hogy az utánozhatatlan nagymamis szeretetből meg legyen részed! Es köszönöm neked, hogy felnyitotta a szemem (szinte pofoncsapaskent) mennyire hanyagolom el hétköznap…:(

    A mai világban az egyensúly megtalálása a legnehezebb. A pénz, a munka elnyomja a saját igényeiket. Amelyekre igazán szükségünk van, az a tiszta szeretet.

    Mamidnak gyors gyógyulást kívánok! Neked meg nyugalmat:)

  12. Szia Réka!
    Sajnálom, hogy “ide” is elért az,ami manapság oly divatos. 😔 Pedig aki kicsit nyitottabb az érzelmekre,a sorok között a tiszteletre es a kedvességre,az alázatra es a szeretetre találhatott,ami mindenkihez szólt. (Sokan elfelejtik, hogy: “Hallgatni arany”)

    Sok sok erőt és energiát és szeretetet kívánok neked,es természetesen egészséget a Nagymamádnak! ❤️
    Puszi!

  13. Kedves Réka!

    “Ne féljetek a változástól, a változtatástól ha nem vagytok boldogok, vagy egyszerűen fogjátok meg egymás kezét, öleljétek, szeressétek egymást addig, amíg csak lehet…”

    Ez a mondatod ma telibe talált. Pont a legjobbkor jött számomra. Hiszek a sorsszerűségben, és hiszek benne, hogy pont ma nem véletlen olvastam a bejegyzésed! Nagy döntések előtt állok, amikor kételyek gyötörnek az életemmel kapcsolatban folyamatosan, és hihetetlen, hogy egy aprócska mondat egy “idegentől” mennyire képes bátorítani és új erőt adni.

    Béke és harmónia sugárzik minden szavadból, még egy-egy ilyen nehezebb időszakban is! Érezhető, hogy a hited töretlen, és maximálisan arra koncentrálsz, hogy pozitívan gondolkodj. Rengeteg erő van benned, olyan békés, pozitív energia, ami -biztos vagyok benne- hogy a családodnak, nagymamádnak is sokat segít ezekben az időkben.

    Így tovább!

Szólj hozzá! :)

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Google kép

Hozzászólhat a Google felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Kapcsolódás: %s

This site uses Akismet to reduce spam. Learn how your comment data is processed.