Tíz perc kreatív

Az ezt megelőző helyhez, ahol laktunk igen szép reményeket fűztünk. Medence, panoráma, mini spa, elitnek hitt közösség (a garázsban sorra parkoló luxusautókból -hibásan- következtetve) de a szomszéd, három eleven gyerekkel egy csapásra megtépázta az esküvő utáni új otthon adta örömet. A 2, 4 és 6 éves lurkók reggel 7-től este 11-ig dorbézoltak, kiabáltak az ő jellegzetes ázsiai nyelvükön, és az anyuka, aki megközelítőleg 20 és 24 év közötti volt, nem foglalkozott velük, illetve úgy tűnt, mintha ott sem lett volna a lakásban. Az öltönyös apuka csak este járt haza, akkor pedig rendszerint kiengedte a gőzt és telefüstölte az egész emeletet. Aztán sorra jöttek a kellemetlenségek, és rövid idő alatt azon kaptam magam, hogy dobozolok. Fél évet bírtunk ki azon a helyen, kialvatlanok és ingerültek voltunk. Írtunk kedvesen utaló levelet, de nem. Próbáltunk visszavágni: éjfélkor falat fúrtunk, kalapáltunk, zenét bömböltettünk miközben nem voltunk a szobában, de nem vették észre magukat. Amikor az egyik csodálatos, szombat reggelen arra ébredtünk, hogy alattunk elkezdték a munkálatokat ami két lakást összenyitásánál elsődlegesen falbontást jelentett, vettük a nyúlcipőt és menekültünk! A csavar: amikor eljött a nap a költözésre, tompa zajra ébredtünk. Kinéztem az ajtón és láttam, hogy a szomszéd, aki fél éven keresztül az idegeinken tárcolt, előttünk egy nappal elköltözött!! Én talán még a mai napig sem tudom megemészteni, hogy tulajdonképpen ő nyert… Nem volt jó a közösség, nem tudtuk a szomszédaink nevét sem, volt aki sosem köszönt. Oly annyira megcsömörlöttem a buta, tapló és sznob emberektől, hogy azóta messziről elkerülöm az ilyen társaságot. Sem a férjem, sem pedig én nem tudunk egy olyan közegbe tartozni, ahol állandóan páváskodnak egymás előtt. Nem voltunk oda valók, ezért minél hamarabb dobbantottunk abból a műmájer fészekből. Eljött a nyár, és azok a bizonyos 40 fok körüli hőmérsékletek, de mi éjt nappallá téve szorgosan dobozoltunk, pakoltunk, és köröztünk régi és új között. Hamar elfeledtette a rossz emlékeket az új, családias légkör teli normális, értékes, őszinte, csupa szív, “igazi” emberekkel. Úgy érzem hazatértem.

A kegyes sors megjutalmazott minket az ellenkező példával: kivételes, jó szomszédaink vannak, akikkel a kapcsolat barátsággá alakult. Farsangi fánkot sütünk a gyerekekkel, egymásnál vacsorázunk, együtt edzenek a fiúk, és mi lányok is. Tegnap együtt ünnepeltük a Tamást, a Zoltánt, és a nőket. Budapest talán egyik legjobb indiai éttermében vacsoráztunk, és most, amíg több liter vizet elfogyasztok az extra csípős csirke tikkámra, hogy a gyomorégésem kicsit enyhítsem, leporolom a dizájn mappáról a virtuális port, és frissítem egy hétvégi kreatív időtöltés lehetőségével. Ha ilyen csúf idő lesz mint ma volt, elképzelhető, hogy egy komplett készletet is legyártok itthon! : )

Gyerekként állandóan rajzoltam. Most már kevesebbet, mert nekem ahhoz teljes átszellemülés szükséges és olyankor órákig nem tudok felállni a papír mellől, nem esik ki a ceruza a kezemből. Erre pedig manapság nincs időm. Tisztán emlékszem, amikor a tanárnő olvasta a Toldit, én pedig tele illusztráltam a vers hasáb melletti minden szegletet. Számomra óriási kincs volt egy félig üres oldal, amit rendszerint az adott olvasmány valamelyik részletével dekoráltam. Felnőttként is jól esik visszahozni a gondtalan időket, de most a praktikus látásmód is hozzáadódik az alkotás öröméhez.

Adott egy bögre, egy lakkfilc, amivel rajzolhatok a mindennapos használati tárgyakra. Az utóbbit egy nagyobb papírboltban vásároltam, de kimondottan hobby üzletekben porcelán filctoll is kapható, amelynek előnye, hogy tartósabb, mint a lakkfilc, több szín is rendelkezésre áll, valamint mosogatógépben is elmosható a díszített kerámia anélkül, hogy eltűnne a gondosan megrajzolt minta. Kézbe egy bögre, vagy egy tányér és mehet a játék. Néhány minimalista stílusú inspirációt gyűjtöttem, hogy könnyebb legyen eldöntenem nekem is, melyik irányba indulok el a sajátomat illetően:

8ffdfdc74aeacf708065f3709c2c47dc 9e58c8208934416de71f4135df09f422 0819cd6a56d54505e71bfa585975e3c5 794487e061464a068eb58019968ac1c5 ddd90b011ee68372d1e1aaa12abd17d0image_16image_15Egy kedves mondattal, vagy egy sokat jelentő, lelkesítő szóval az én napom is jól indulna.

image_4image_3image_2

image_9

image_10 imageGyerekek örömére egy komplett Négyszögletű Kerek Erdő helyszíne is megfesthető, hogy ne legyen unalmas a sok zöldség…: )

image_11

image_12Mrs. változat is készülhet, akár csipkegallérral, gyöngysoros nyakrésszel.

image_13 image_1

Az egyhangú, fehér tányér mennyire egyszerűen feldobható a rovátkákkal. Nem kell vonalzó, a random dolgok sokszor izgalmasabbak.

image_14Photos: Pinterest

Egy különleges, kedves emléket őrző dátummal finomabbá varázsolható a reggeli kávé.
Szerintem ezek olyan gesztusok, amelyek mellett elmegy a nagy többség. Sajnos sem igény sincs rá, sem kedv. Pedig ezek az apró örömök, állnak össze egy egésszé, ami a mindennapi boldogságunkat szolgálják, és nem feltétlenül dizájner alkotással kell elkényeztetni a másikat, legyen az prémium ruházati termék, vagy exkluzív használati tárgy. A saját kézírással díszített ajándéknál személyesebb aligha létezik. A hétvégén készítek én is egyet, és most a bejegyzés végére már ki is körvonalazódott, hogy milyen irányban indulok el a díszítésben.
Nemzetközi nőnap van, azaz az emancipált nők napja, ugyanis eredetileg ez a nap nem a virágcsokrokról szólt, hanem a nők egyenjogúságáért és szabad munkavállalásáért demonstrálókról. Régen kötelező volt a nőnap megünneplése, de a rendszerváltás után e jeles nap munkásmozgalmi szellemét elveszítette, és mára már egyszerű virágajándékozással ünnepelnek -minket. : )

Kellemes hétvégét, Isten éltesse a Nőket és a Zoltánokat!

8 Replies to “Tíz perc kreatív”

  1. Kedves Réka!

    Nagyon tetszenek a képek – a sok fehér, kevés fekete és a minimalizmus a gyengéim. És ezekből most akadt itt bőven. 🙂 A csillagocskásba pedig egyenesen szerelmes lettem. 🙂

    “Szerintem ezek olyan gesztusok, amelyek mellett elmegy a nagy többség. Sajnos sem igény sincs rá, sem kedv.”
    Nekem erről egy kicsit más a véleményem. Szerintem gyakran akkor keletkezik bennünk igény valamire, ha felbukkan egy konkrét vagy elvont minta az életünkben. A bárányok hallgatnak c. filmben ez így hangzik el: “Az iránt kezdünk el vágyakozni, amit nap mint nap látunk.”
    Konkrétabban fogalmazva és maradva a bejegyzés témájánál, addig, amíg nem látok meg egy bögrét, addig nem biztos, hogy lesz rá igényem. Vagy addig, amíg nem látok nagyon sok bögrét, nem biztos, hogy összeáll a fejemben, hogy pontosan milyen is a számomra legmegfelelőbb bögre. 🙂

    Azzal, hogy egyre több ember fér hozzá az Internethez és egyre több a fotómegosztó és/vagy kreatív oldal, blog, egyre jobban tudnak terjedni az ötletek, a “minták”, amik igényeket ébreszthetnek, ébresztenek bennünk. Tagadhatatlan, hogy magának a jelenségnek, a könnyű hozzáférésnek, megvan az árnyoldala is, de a DIY témában (is) hatványozott lehet a pozitív hozadéka. Az én esetemben legalább is, így van. 🙂

    A lényeg, hogy most és a többi poszttal is mintát adtál. Lehetőséget, hogy aki elolvassa a bejegyzést, egy “mintával” legyen gazdagabb. Tudjon miből válogatni, igényeket formálni. Mindannyian mások vagyunk, de hasonlóak is. Mások is az igényeink, de hasonlóak is. Töltsön el boldogsággal, hogy a bejegyzéseiddel mintákat közvetítesz másoknak – akár a Te mintáid mellé teszik le a voksukat, akár mást választanak -, mert valójában többé teszed azokat, akik belenéznek vagy elmélyülnek a posztokba. 🙂

    Küldök egy naaaagy virtuális ölelést Nőnap, Zoltán-nap alkalmából és köszönetként, hogy a blog által elérnek hozzám a gondolataid! Odaért? 🙂

    Betti

  2. Szia Réka!
    Nagyon ötletes dolgok, én is alkottam már kávéscsészét, tolltartót, és valóban mosolyt csalt az arcokra az a kedves kis gesztus.
    Neked is boldog nőnapot!!!
    A párodnak boldog névnapot kívánok!
    Legyen szép a napotok!
    A.

    1. Szia Réka!

      Rég nem volt időm olvasni a blogod,mert rengeteg tennivaló volt. És szinte sokkot kaptam most.:D (pozitívan).

      Egész szerda este bögreket es poharakat festettem meg egy képet nővérem új lakásába. (Csúnya válás és sírt, meg a kedvenc snoopy-s bögréjét sem adta…) így gyártottam neki 6 csodás bögrét pozitív gondolatokkal. Pénteken én és édesanyám berendeztük nővérem lakását (anyumra hasonlítva én állandóan újítók a házon, akár egy dísz vagy teljes szoba átrendezés úgy hogy a párom kimegy es megnézi jó házba jött-e)
      A nagy lelkizést 3an lányok édesanyámmal és nővéremmel a kedvenc kis “lyukunkba” mentünk. Egy igazi indiai étterembe. Nem tudom ti hol ettetek, de édesanyám legjobb barátja indiai es ő szerinte csak ezen a helyen van igazi indiai étel. Nagyon pici es nagyon nem “menő” összesen 4 asztal van de a két fős kiszolgálás szívvel lélekkel történik! :))) Nem messze a Blahától, parkoló hiánya fennáll én is keringtem nem keveset… De megérte! Mar megint! A már említett indiai barátnak segítettem a nyáron 2hónapot vigyázni Angliába a kis csöpségükre, míg Indiába látogattak… Ekkor szerettem meg az indiai konyhát. Nem szeretem a csípős ételeket nem is bírom, de ha indiai ételt eszem kis tejföllel vagy joghurttal fantasztikusan ízletes ételt kapunk. Ajánlom hogy próbált ki valahogy a köris csirkét csapattival és tejföllel. Meg îgy is csíp, de isteni!

      Es hat szombaton a nőnapot mi balatoni biciklizéssel töltöttük! :))
      Szóval a csokk azert történt,mert mintha a naplom olvastam volna vissza..(jo túlzással fogalmaztam, de meglepetésem szerettem volna érzékeltetni)
      :))

      Most 4posztodat is egybe olvastam el… Reggeli utan kényelmesen élvezve a szabadnapot a kutyák társaságában a kertben a témámmal es a napsütésessel…. Most erre a hétre jól fel is töltöttek az írásaid. Szeretem olvasni a gondolataid, mert ilyenkor mindig energikusabb leszek. Olvastam egy kommentet, hogy mostanában túl sokat reagálsz a negatív hozzászólasokról… Teljesen megértem! Új neked, hogy ennyire kereszttűzbe kerültél! Ahogy instan is írtam a nők nem tudnak viselkedni… Nem tudnak örülni más sikerének és nem tudnak gondtalanul boldogok lenni. Mindig van valami baj/rossz… Pedig a legtöbb dolgot a saját gondolataik teszik bajjá/rosszá! Nehéz, de szokd meg! Ésszel ezt már te is tudod, de most szellemileg kel lehet felnősöd, hogy ténylegesen érzelemmentesen ki tudd zárni! Gondolj ránk akiknek erőt és egy nyugalom szigetet adsz!:)))
      En kisvárosbòl származom, ahol sokszor voltam téma es sokszor nagyon nem reális és igaz dolgokról ment a pletyka…. Én hamar megedződtem és a vidéki egyéniséggel és célokkal rendelkező hölgyek közül egytől egyik!!!

      :)) ránk bármikor számíthatsz!

      1. Nagyon kedves vagy Szonja,
        örömmel olvastam a beszámolód, a gasztro ötleted és a tanácsod!
        Boldog vagyok, hogy feltöltenek az írásaim! Ez nekem elég, ezek a mondatok számomra a legnagyobb elismerés.

        Köszönöm!
        Csodaszép napot kívánok!

  3. Nagyon tetszik az ötlet, meg is fogom csinálni, arra lennék kíváncsi, hogy a lakkfilccel díszített bögre ugyanúgy mikrózható-e. A válaszokat előre is köszönöm! 🙂

    1. Kedves Szandi,

      a lakk alapvetően gyúlékony anyag. A díszített bögre mikrózhatósága attól is függ, hogy mekkora felületen szeretnéd alkalmazni a filcet. Ha náhány vonalról van szó, szerintem egy próbát megér. Nekem nincs ebben tapasztalatom, ugyanis általában mindenre vízforraltót használok.

      Üdv,
      Réka

Szólj hozzá! :)

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Google kép

Hozzászólhat a Google felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Kapcsolódás: %s

This site uses Akismet to reduce spam. Learn how your comment data is processed.