Itt ülök hajnalban a gépem előtt, 70%-os étcsokit majszolok, és közben már többször is elbóbiskoltam… De megígértem magamnak, hogy még mielőtt lefeküdnék aludni, felkerül ez a rövidke bejegyzés, mert a visszajelzésekből tudom, hogy sokan szeretnek reggelente olvasni. Köszönöm! : ) (De most miattatok nem alszom, pedig tegnap hétkor keltem, három óra alvással a hátam mögött!!)

Így indult a napom: 6:30, szól az ébresztés, kilenc percenként újra csörög a szundi. Puha köntösömbe burkolózva a konyhában egy forró italt készítettem magamnak; néhány szem teasütivel és egy banánnal indítottam a napot. A reggeli -még ha csak néhány falat is, soha nem marad el. Beindítja az anyagcserét, és energiát biztosít. A bögrét szorongatva, csendesen, a kis fotelomban kémleltem a felkelő napot…
Egy finom csókkal búcsúzva a Szerelemről utamra indultam. Számomra megmagyarázhatatlanul szép az a reggeli kép, amikor négy keréken igyekszik mindenki valahová az utakon. Mindenki, valamilyen céltól vezérelve indult útnak. Más élet, más irány, más életszakasz. Ahogy a keletről érkező napsugár melegíti az arcom, ahogy vetik az autók árnyékukat a szalagkorlátra, ahogyan a kopasz fákon szűrődő fény vibrál a szememben, egy varázslatos képet vetítve vésődik be a retinámba.

Aztán valahol Budán, másodpercre villanó fényekkel jelezzük egymásnak a reggeli torlódást. Diszkréten ugyan, de szeretek ilyenkor átlesni a szomszédos autókba: valaki csak duzzadt szemekkel bambul előre. Valaki nyakkendőben és ropogós ingben, karikagyűrűvel az ujján szervezi a napját, és van, aki a visszapillantóban fejezi be a sminkjét, mert a gyerekek ott ücsörögnek a hátsó ülésen, és otthon nem jutott rá ideje. Másodpercekre akaratlanul is az életük részévé válok.
Leparkoltam, gyalog siettem tovább, át az Alkotás utca zöldjén, és elindult a nap, a plusz 5 fokos Budapesti levegőt beszippantva eszembe jutott, hogy másnap péntek van. Egy olyan februári péntek, ahol gombnyomásra a szerelmet, a szeretetet ünnepli a világ… Én nem igazán tudok ezzel az ünneppel azonosulni. Sokan azt mondják, hogy ez is csak egy ok a pénzköltésre. És igaz. Nem tudom az én férjem meglep-e majd valamivel, de nem várom el. Nekem tulajdonképpen majdnem minden nap Valentin nap van, és szerencsés vagyok, mert a kedvesem figyelmessége megengedi, hogy mindenféle ok nélkül, az év többi részében is meglepjen olykor virágcsokorral, vagy apróságokkal, amelyeknek tudja, hogy örülni fogok. Így nem szenvedek hiányt, ezért ma sem vagyok kiéhezve a Bálint napi szerelem cukros nedűjére. 

 

Nem készülök semmi különössel. Amivel igen, az pedig természetesen titok… ; ) Viszont sajátos módon engem is megihletett ez a “kötelező” nap, ezért néhány inspirációs képpel megadom a tiszteletet a Bálintoknak a megszokott montázsokkal.

Valentin a dizájnban – házi készítésű meglepik

design

Apró kedvesség reggeli teázáshoz, a filter márkáját jelző cédulája helyett szív mosolyog. // A kivágott szívecskékből én is készítettem az első évfordulónkra egy ajándékot, apró fotókkal, de mivel az nem publikus, helyette kerestem megszólalásig hasonló inspirációt.  Középen meghajtva, egyik oldalát felragasztva egy kartonra, bekeretezve nagyon kis bájos. // Házi készítésű díszpárna, textilfestékkel ráfestve egy-egy emlékezetes szám, évforduló (-vagy épp betű, név).  // Kulcstartó kreatívan.

Valentin a szépségben

beautyA sminkelés technikája nem okoz akkora örömet, mint egy szép makeupot vizsltani! Egy arc, olyan mint egy festővászon. A bal felső – álomszép. A bal alsó a “mikor jön már a nyár” érzést csalogatja elő belőlem. Tus, valamint füstös szem és hangsúlyos száj kettőse a gyengém. Péntek estére valamelyik? Én már kiválasztottam, hogy melyiket fogom kipróbálni…: )

Valentin a konyhábanfotó 1 (14)Miért is ne lehetne használni a burgonya kiszúrására a mézeskalács formákat?! Félig megfőzni, majd kevés vajon megpirítani egy serpenyőben?! Imádom! // Vagy mini szív alakú, epres pitét készíteni ? //A szív alakú bacon, és pizza már csak hab a tortán.

Valentin a stílusban

fotó 2 (13)dValentino csodája a 2014-es tavaszi kollekcióból. Itthon is kapható! // Érzéki, csipke fehérnemű -már csak bele kéne bújni… // Balázs Lilla (Balilla) különleges nyaklánca -a Rádayban még biztos van belőle! // Az utolsó kép önmagáért beszél. : )

+1 Valentin az inspirációban – Külföldi bloggerek

fotó 3
(Photos: Pinterest)

Olivia Palermo 28 éves, örök kedvenc a stílusával, bájával és kifinomultságával. Rengeteg kedvelt outfit fotójával van jelen a fotómegosztók, vagy a keresők oldalain. // Caroline Berg Eriksen 27 éves norvég blogger, akinek a letisztult képei hideg, skandináv hangulata inspirálóak számomra. Ő minden nap elvisz a vágyott északra anélkül, hogy megmoccannék. // Kristina Bazan a luxus életstílust, és az állandó utazásait dokumentáló svájci blogger, gyönyörű fotóival, kitűnő, változatos outfitekkel, állandóan frissülő tartalommal, és nőiességével az élvonalban jár. A legnagyobb divatházak öltöztetik, rengeteg felkérést kap, és most a káprázatos énekhangját is megmutatta a világnak. Egyben van ez a lány. // Hanneli Mustaparta norvégiai születésű modell, fotós, stylist, és blogger. Különleges világa éppoly egyedi, mint az arca, és a stílusa. Egyelőre még nem tudom megfejteni a lányt, az öltözködése egyszerű, sallang mentes, tehát közel áll hozzám, ennek ellenére mégsem tudok vele mindig azonosulni. De kedvencem, mert kissé különc, és mert a változatosság gyönyörködtet.

Nos igen, ők a mintapéldái annak, hogy a blogolást lehet munkának tekinteni… Szerencsére nem vagyok, és soha nem is voltam irigy típus, ezért most is elismerően nyilatkozom róluk, azokról a mások szemében unatkozó bloggerekről, feleségekről, akik naponta több százezer embernek írnak hatalmas felelősséggel a vállukon. Ez rettenetes nagy munka, pláne ilyen színvonalon űzni! Egyetlen egyszer sem éreztem féltékenységet, ne adj’ Isten gyűlöletet valaki iránt, mert szebb, sikeresebb, okosabb, vagy kreatívabb volt, mint én. Ha valaki jobb volt valamiben, tiszteltem őt, és felnéztem rá. (És nem szurkáltam oldalba, és próbáltam elgáncsolni ott, hol csak tudom.) Ez most is igaz rám, de azért írtam mégis múlt időben, mert a labilis korszakomon már nagyjából 10 éve túl vagyok, tehát ezek a tényezők már rég nem játszanak szerepet az életemben. Azóta elfogadtam magam, felismertem mik az erősségeim, mik a gyengeségeim, amiken mindig próbálok egy kicsit javítani. Ha bárki, bármit mond, a külsőmmel, vagy azzal kapcsolatban, amit művelek, ahogy élek, egyszerűen lepereg rólam, mint az esőkabátról a vízcseppek, mert az erős énképem nem fogadja be a kívülről érkező rosszindulatot.

És hogyan jön ez a szeretet ünnepéhez? Úgy, hogy mindenekelőtt magamat kell szeretnem, hogy szeressek másokat is. Ez ilyen egyszerű. Nekem erről szól ez a nap (is).

Attól függetlenül, hogy ki, hogyan ünnepli, Boldog Valentin napot Mindenkinek! ♥

 Réka

16 Replies to “♥”

  1. Tényleg nincsen jobb, mint reggel egy bögre kávé mellett komótosan WLS bejegyzést olvasni! 🙂 Köszönöm ezt az élményt!

  2. Szia Réka,
    Nemsokára neki kell állnom a házimunkanak, hogy estére csillogjon-villogjon minden,es amíg itt a konyhában még húztam az időt telefont nyomkodva,lám egy uj bejegyzés 😊 (csak kicsit sajnalom, hogy most rólad nem készült ehhez a bejegyzeshez kép ☺️)

    Megértelek,sokaknak nem annyira “ünnep” a Valentin-nap. És eddig en is “kötelezőnek” éreztem.

    De idén,ma ez máshogy lesz,mert nagyon szerelmes vagyok,es az elmúlt egy két évben sokkal érzelmesebb lettem ❤️

    Bár a meghittséget szerintem a “csapból-is-ez -folyik” tönkreteszi,épp ezért mi itthon romantikazunk 😊
    Kellemes hétvégét Neked!!
    😘😘

  3. Annyira tetszik ez a bejegyzés 🙂 Pont Valentin napra olyan szeretettel teli. Bár én is azt vallom, hogy nem csak ezen a napon kell hú de szerelmesnek lenni, meglepni a másikat (szerencsére nekem is megadatik ez az érzés minden nap), de mégis, ennek a napnak meg van a varázsa. 🙂
    Mindig öröm olvasni a bejegyzéseidet, csak így tovább! Köszönöm 🙂

  4. A vonaton ülve a szerelmem felé tartva üdítő volt olvasnom a mai bejegyzést, sikerült kizárnom utastársaim nyüzsgését 🙂 Már csak azt sajnálom, hogy a nap a felhők mögé bújt… Hatalmas inspiráció vagy nekem, Réka 🙂

  5. Olyan jólesik egy pohár habos kakaó mellett olvasni a bejegyzéseid időről időre. 😊 Igazi kis kincsek a nap során! Mindig alig várom a pillanatot,mikor nyugalomban kezembe vehetem a tabletem és elmerülhetek a sorokban. 😊

  6. Drága Réka!

    Én ìgy a Balint nappal a hátam mögött végre hazaérkezve alig vártam hogy hazaérjünk és hétvége legyen.. Mi nem ünnepeljük, de mától van mit mert egy baratunknak kislanya született, Zorka:)))Szòval igazi kis szerelem baba lett a leanyzò!

    Mi, ahogy emlitettem nem tartjuk meg ezt az “ünnepet” megis pont úgy jött ki, hogy a mai nap folyaman egesz nap egyutt legyunk. De sajna ma nagyon kiabrandító dololgokat lattam…. Kinn ültem a Deaknal a Rezangyal teraszan mig a parom megbeszelesen volt. Rengeteg par kavargott korulottem csokorral, szál viraggal , csokival akar csomaggal…… de akik egyedül voltak.
    Nincs mas szò tiszta gyülölet és irigység….. ledöbbentem, milyen keserűség arad SOK emberből és leginkább a nőkből. Annyira ,hogy amìg üvöltő undorral az arcán néz egy párt észre se veszi , hogy ácsingòzva tekint ra egy kedves srác. Úgy odaszaladtam volna , hogy “hékás éppen a boldogság elől menekülsz……” És mennyien…. Nekem tetszett, hogy rengeteg csinosan felöltözött pár volt nyilvános helyeken. Nem szeretem a valentin napot, nem is hiszek bennne, mert ahogy nalad is Reka, nálunk is minden nap a szerelem napja! Ma en leginkabb hálát adtam, hogy mennyi szeretet vesz korul. Es persze azert, hogy a parom milyen turelmes a hobortjaimat tekintve is. :)))))

    Remelem mindenkinek remekül telt a napja! Ne felejtse elsenki Kolos és Georgina lesz “ma! Amellyet pont olyan különlegessé lehet tenni, mint a Balintot:)))

    Ui:reménykedte abbam az esküvői posztban, amiért mar instan is ácsingóztam, de ez is remekvolt:) foleg az utolso elotti gondolat. En a parom mellett szerettem meg magam, es leginkabb ismertem meg magam.

    1. Gratulálok és jó egészséget kívánok a kicsi Zorkának!: )

      Rengeteg az őszinte sajnálatra méltó, keserű ember, örüljünk, hogy nem tartozunk oda! ; )
      Szerelmes szép hetet kívánok Drága Szonja!

  7. Kedves Réka!

    Szeretnék hozzáfűzni pár gondolatot ezekhez a soraidhoz: “[…] megígértem magamnak, hogy még mielőtt lefeküdnék aludni, felkerül ez a rövidke bejegyzés, mert a visszajelzésekből tudom, hogy sokan szeretnek reggelente olvasni. Köszönöm! : ) (De most miattatok nem alszom, pedig tegnap hétkor keltem, három óra alvással a hátam mögött!!)”

    A magam nevében írok mindent, ami ez után következik, tehát az általánosítás, vagy vita szítása nem áll szándékomban.

    Valóban kellemes meglepetés, amikor reggel meglátom, hogy éjszaka vagy hajnalban új bejegyzés került fel a blogra. Kíváncsian követem a linket és egy pillanat alatt beszippantom a szavakat, a képeket. Jó érzés töltekezem pár pillanatra egy rajtam kívül álló forrásból, egy másik lélekből.

    Ezt a fajta töltekezést (és szerencsésebb esetben mások “töltögetését”, inspirálását) akarva-akaratlanul is átélem, ahogy napközben követem az embereket a tekintetemmel, ahogy elcsípek egy-egy tekintetet, mosolyt, vagy előzékeny gesztust.

    Szeretek másokból meríteni, ugyanakkor úgy érzem, szükséges törekednem arra, hogy mindez ne legyen részemről addiktív, illetve negatív, kellemetlen hatással másokra nézve. Hogy ne éljek vissza mások idejével, energiájával. Hogy ne másoktól várjam a jobb hangulatot, a jobb kedvet, a tettvágyat, hanem magam alakítsam ki önmagamban. Hogy megtanuljam külső források nélkül, elsősorban önmagamra támaszkodva motiválni önmagam.

    Annyit tudok Rólad, a világodról, amennyit a bejegyzésekből és a kommentekből lehet: sajátos, életelőzményektől, nézetektől átszőtt szubjektív értelmezések és nagy valószínűség szerint félreértelmezések is ezek. Számomra úgy tűnik, írsz, mert maga a tevékenység és az arra érkező megerősítő visszajelzések örömet szereznek Neked. Ugyanakkor a kreatív, alkotó folyamatodat és a pihenésedet, regenerációdat, mint a szervezeted egyik alapvető szükségletét hiszem, hogy nem szükséges alárendelni külső forrásból (ez esetben tőlünk, az olvasóidtól) érkező elvárásoknak. Hogy reggel legyen ott az új bejegyzés. Részemről akkor legyen ott az a bejegyzés, ha kipihenten, ihletetten íródott.

    Pihenj, kérlek, amikor szükségét érzed! És írj, amikor az esik jól! A lényeg véleményem szerint az lehet, hogy sikerüljön megadnod magadnak azt a mennyiségű és minőségű testi-lelki-szellemi törődést, ami több mint elégséges, és ami ezért inspirálóvá tud válni mások számára. Ehhez és minden elképzelésedhez újfent sok erőt, energiát és kitartást kívánok Neked, kedves Réka! 🙂

    Üdv:
    Betti

    1. Kedves Betti!

      Kellemes volt olvasni a soraid, köszönöm!
      Az életritmusom az éjjeli írást engedi meg, akkor vagyok kreatív, és akkor nem zavarnak külső tényezők. Nekem teljes csendre van szükségem a szárnyaláshoz, amire csak éjfél után kerül sor. Ilyenkor addig írok, amíg be nem fejezem. Korábbi tapasztalataimból tudom magamról, hogy ha nem fejezem be a munkám, másnap már nem valószínű, hogy lesz újra kedvem, hasonló lelkesedéssel nekifogni.
      “Amit ma megtehetsz, ne halaszd holnalra” rám különösen igaz.
      Én is szeretnék többet aludni, de kitűztem valamit magam elé, és annak eléréséhez az alvás csak elvesztegetett idő. Ennek ellenére jókat alszom, és elegendőnek érzem a 6 óra alvásidőt is.: )

      Ma este például nem dolgozom az oldalamon, egy jó film erejéig engedélyt adtam magamnak a pihenésre a férjemmel…: )

      Köszönöm a hozzászólásod,
      Szép estét!
      Réka

Szólj hozzá! :)

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Google kép

Hozzászólhat a Google felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Kapcsolódás: %s

This site uses Akismet to reduce spam. Learn how your comment data is processed.