(L)enni, vagy nem (l)enni?

20131122-124831.jpg

„Nem azért élünk, hogy együnk, hanem azért eszünk, hogy éljünk.” (Szokratész)

A blog elindítása előtt sokáig rágódtam a koncepción, hogy hogyan is fogalmazzak, hogy szóljak-e az olvasókhoz, tanácsokat osztogassak-e, útmutatást adjak-e, a legfrissebb bugyitrendekről blogoljak-e, vagy a menő ikonikus darabokról, legújabb divathírekről írjak-e, vagy csupán korlátozódjak az utcai “dailyfashionre”. Nem tudtam megállapodni, ezért úgy döntöttem magamról írok. Ami engem érdekel, ami nekem örömet okoz, ami nekem bevált, vagy ami valamiért említésre méltó. Így nem kell másoknak megfelelni, mások útját járni, hanem kibontakozhatok azáltal, hogy a saját elveim követem. Akit érdekelnek a gondolataim elolvassa, akit nem, az nem. Nem az olvasószám növelésén görcsölök, hanem csak úgy írok.

Nagyon sok személyes levelet kapok nap mint nap, hogy adjak öltözködési tanácsot, szépségápolási tippeket, vagy épp kulcsot a karcsúságom titkához. Vannak, akik kedvesen érdeklődnek, de akadnak olyanok is, akik szó szerint kierőszakolják belőlem a választ. Akik afelől érdeklődnek, hogy fel vannak-e töltve az (egyébként anyukámtól örökölt, enyhén telt) ajkaim, vagy hogy milyen photoshop trükköket alkalmazok a magam megszépítésére, mert én bizony már “természetellenesen szép” vagyok. (ez az egyik kedvenc bókom…)
Illetve a minap nekem szegeztek egy (egyébként jogos) kérdéssort, hogy hogyan fér bele az étrendembe a fehér liszt és a cukor (és gondolom a zsír is, csak az elfelejtődött), azaz milyen étrendet követek, hogy meg tudom őrizni az alakom. Szokatlan, hogy tőlem kérdezgetnek ilyeneket, de igyekszem mindenkinek türelmesen és személyre szabottan válaszolni.
Erről egyszerűbb lenne beszélgetni, mint leírni, de akkor elkezdem.

165 centimhez 46 kiló a “versenysúlyom”. 5 éve már legalább tartom ezt az értéket, mindenféle sanyargatások nélkül. Csak, hogy ne legyek álszent, néhány évvel ezelőtt engem is elkapott a Posh Spice mánia, borzasztóan tetszett Vic Beckham stílusa, ezáltal olyan szerettem volna lenni, mint ő. Ha szerencsére nem is kaptam szilikon ladbákat, és nem cipelhettem magammal Hermést, az alkata számomra inspiráló volt, és elérhetőnek bizonyult. Pedig akkoriban írtó gebe volt. Imádtam a szálkás karját és a domborodó vállizmait. Elkezdtem súlyzózni, aztán belefutottam az update módszerbe is. Megelőzően kiolvastam a könyveket, majd egyes, néha kettes kódú ételeket vettem csak magamhoz. Ez azt jelentette, hogy volt nap, amikor ebédre kb. gyerek adag natúr csirkemellet ettem párolt borsóval, vacsorára pedig lelkiismeret furdalás nélkül faltam az update 1-es pudingot, és túrórudit. Ezzel a könnyű, “egészséges” étrenddel nem is lett volna gond, csak nem alig ötven kilósan. Lefogytam 42,5-re. Szerettem a tükröt, mert “húdevékonyvoltam”. Szálkás karok, csontos arc, vékony lábak, kicsi popsi, gyönyörű kockás has úgy, hogy egy gyakorlatot nem tettem érte… Visszagondolva viszont betegesen túlpörögtem ezt a témát, szánalmas, hogy egy fiatal lány mire nem képes! Túlzásba vittem, ráadásul nem is volt szükségem rá! A téves testkép megítélésem, a másokhoz való önmagam hasonlítgatása vezetett ilyen butaságokhoz. Egyébként nem történt semmi komoly, nem voltam bulímiás, nem lettem beteg, vagy ilyesmi. Ez csak egy nyári kaland volt, de hamar rájöttem, hogy soha ne másnak akarjak megfelelni, mert az nem fog menni. Magamnak! Ha valaki jól érzi magát plusz kilókkal, és imád enni, ne változzon meg, mert ha nem elég eltökélt, nem elég erős a tudata, vagy nem orvosilag ítélték életmódváltásra, egyszerűen boldogtalan lesz. Sok férfitől hallom, mennyire kiábrándító egy nő, ha a vacsoránál a kalóriákat számolja, és mindenből diétásat, lightot kér, vagy csak üres leveleket rágcsál. (Igaz, a férjemnél nincs nagyobb nyúl, a pizzához is salátát kér az olasz étteremben, de az más.) Én nem akarok ilyen nő lenni, annál jobban szeretek enni. Ez gondolom a bejegyzésekből kiderült már, hogy főzni, sütni is. Nincs az az Isten, amiért lemondanék a tésztákról, egy jó carbonara spagettiről ropogós baconnel a tetején, vagy egy adag vastag, pirult parmezánkéreggel fedett lasagneról. Felőlem bármit megvonhatnak tőlem, de a jó olasz ételeket nem adom! Mint ahogy a reggeli croissant, vagy a házi készítésű bagettet igazi vajjal, és lekvárral megkenve.
Nem szeretnék boldogtalan lenni. Ha az ember megvonja magától azt, amit szeret, abból sosem sül ki jó, csak savanyúság és frusztráció.

De akkor mégis hogy is van ez, hogy főzöm-eszem-nemhajtommagamafutópadon, és mégis ilyen vagyok?!
Először is, bármennyire is igazságtalan másokkal szemben, akik éjt nappallá téve izzadnak a termekben (őszinte respect nekik!), azt kell mondjam -szülőktől hozott anyag az alkatom. De ha a távolabbi rokonaim között keresgélek, nem találok egyetlen elhízott embert sem. Ezért nagyon örülök, hogy majd a csemetéimnek is remélhetőleg tovább tudom adni az ajándékba kapott génjeim.
Még mielőtt közutálat tárgya lennék, elárulom, hogy senkinél sincsenek büntetlen örömök, (nálam sem, csak nem hangsúlyozom ki a gyengeségeim) ugyanis minden szervezet válaszol a junk foodra, a cukrokra, és az el nem égetett kalóriákra. Ki lassabban, ki pedig fénysebességgel reagál, azaz már a sajtos-tejfölös lángos gondolatától is a hastájék centikben mérhető gyarapodást mutat.

20131122-125548.jpg

20131122-125600.jpg
Többször volt szerencsém Párizsban járni, de nem tudtam megfejteni a fejemben szöget ütő gondolatot, hogy a francia nők miért olyan híresen vékonyak, filigrának, sikkesek? A KREÁs éveim alatt írtam a francia gasztronómiáról, étkezési kultúráról egy több oldalas házi dolgozatot, de nem taglalnám, csupán azt emelném ki, hogy ők sajtokat fogyasztanak desszertként, előszeretettel húsokat, állati eredetű zsírdús, vajas mártásokat, pékárukat. Ugyan az igazsághoz az is hozzátartozik, hogy sok zöldség, gyümölcs, zöldek, halak, tengeri ételek is megtalálhatók a tányéron. Gondoltam, talán a metrókból az utcára vezető lépcsők miatt csinosak, -hogy náluk nincs annyi mozgólépcső, mint itthon, ezért kemény sétákat jelentenek az átszállások, és a felszínre jutás is. És ha ez még sietős rohamtempóan is zajlik, megvan a napi edzés. De nem, mégsem ettől formásak, kecsesek és plusz kilóktól mentesek.
Szüntelenül meg akartam fejteni a titkukat, ezért böngésztem könyvek után. Majd rábukkantam egy ajánlóban Mireille Guiliano francia hölgyre, aki megtestesíti az elegáns, vékony, sikeres francia nőt, aki séfek és étteremvezetők között nevelkedett, és jelenleg a jó nevű Veuve Clicquot pezsgőüzem igazgatója. A boldog táplálkozásról ír, könyvei nők millióit szabadította meg testi-lelki súlyfeleslegétől.
Kedvencemmé vált A francia nők nem híznak című könyvről így ír a Libri:

“Ez az étvágygerjesztő, szemléletmód-alakító könyv, amely humoros és bölcs tanácsokkal, követhető és meggyőző érvekkel hat a női szívekre, nem hétköznapi diétásrecept-gyűjtemény, nincsenek benne táblázatok, kalóriaszámítások, hiszen nem azt feszegeti, hogy mit tilos ennünk, hanem, hogy mit kell feltétlenül – bár mértékkel – kipróbálnunk. A mű olyan női titkokba avat be bennünket, hogy miként legyünk boldogok és soványak úgy, hogy még az élvezeteket is halmozzuk. Mireille szerint a szigorú diéták nem tarthatnak örökké, hiszen az állandó kalóriaszámolgatás előbb-utóbb az agyunkra megy, és még a súlyfelesleg is visszatér. Aki nem szeret órákat tekerni a szobabiciklin, az vegye fel a legdrágább körömcipőjét, ne használja a liftet, menjen gyalog a munkahelyére, és táplálkozzék változatosan, kis adagokkal, legfőképpen pedig élvezze az életet. ”

Nincs mit hozzáfűznöm. Számomra ez maga az étkezés bibliája! 1 évet vártam rá előjegyzésben egy antikváriumban, de kiolvasva jelentem, a titkot megfejtettem.
(Mireille Guilianonak egyébként több könyve is megjelent, akinek felkeltette az érdeklődését, böngésszen utána a neten.)

20131122-125018.jpg
Ha ez a fajta táplálkozás szemlélet étrendnek minősül, akkor igen, én ezt követem. Továbbá:
-a cukrokat ahol csak lehet nyírfacukorra vagy mézre váltom
-a margarinokat belga, ír, vagy más jó minőségű vajakra cserélem
-az étolajat olíva és más növényi olajjal helyettesítem
-nem iszom cukros löttyöket
-nem eszem kifőzdékben, ellenőrizetlen helyeken
-igyekszem a főételekhez zöldségköretet választani
-a főzelékeket, krémleveseket nem menza módszerrel liszttel sűrítem
-pékárut csak reggelire eszem (napi 2 szelet kétszersülttől garantáltan senki nem lesz elhízott)
-alkoholt nagyon-nagyon ritkán iszom, vagy csak a főzésnél olykor egy-egy pohár mindőségi bort
-kerülöm a rejtett cukrokat (joghurtok, műzlik, kompótok) helyettük én készítem natúr joghurtból, zabpehejből, idény gyümölcsből és mézből a nasim
-paradicsomból és az ablakban termő bazsalikomból, olívaolajból 3 perc alatt összedobok egy friss salátát az edédhez a cukrozott csalamádé helyett.
-amikor rágcsálnék valamit, jelenleg minden nap 4-5 szemnyi diót eszem, mert most van szezonja. Vagy mogyorót, egy almát, esetleg banánt. Nem pedig kekszeket, vagy mekis sültkrumplit.
-naponta 3, összesen 6 féle gyógyteát iszom, valamint tisztított vizet, hogy a sejtjeim és az anyagcserém megfelelően működjön.
És van, hogy libatepertőt kívánok, vagy libazsíron készítem el az ételt.
Egy a lényeg: a mérték! Nem mindennap eszem tésztát, és quichet. Sem süteményt, vagy dupla csokis cookiet. Talán ezért sem hízom el. Mivel nem végzem nehéz fizikai munkát, a testfelépítésemhez igazodó mennyiségű kalóriát viszek be a szervezetembe. Még mielőtt valaki megkérdezi az mennyi? A válaszom, nem tudom, és nem is érdekel. (Interneten egyébként ki lehet számolni mindenféle kalkulátorok segítségével.) Nem vagyok éhes, és ez a lényeg. Ha hamburgerezni van kedvem, akkor megteszem. Ha lángosozni, indulunk. Ha édességet kívánok, rajta! De nem minden egyes nap, ez így pedig belefér.

20131122-125146.jpg
Az utóbbi időben a sporttal kapcsolatos lelkesedésem alábbhagyott, de nagyon fontos a testmozgás! Napi 30 perc bármi, ami a pulzsust megemeli. Egy következő bejegyzésemben összeszedek néhány gyakorlatot, amiket szoktam végezni, és amiket bárki gyakorolhat.
Rengeteg betűt tudnék még írni a gyerekkori táncról, a duatlonozásról, a futó versenyekről, amikbe belekóstoltam, amiknek köszönhetően kicsiként sem voltam kövér, mint a mai gyerekek. De az akkor a szülő felelőssége, itt viszont most leginkább arról volt szó, hogy felnőtt, tudatos nőként, a gyorskajákkal és ízfokozókkal teli világban hogyan maradok reményeim szerint egészséges és fitt.

Kicsit olvasmányos lett, mindenesetre fontosnak tartottam a fentieket leírni, hogy eloszlassam a tévhiteket az esetleges anorexiámról, vagy a fénnyel való táplálkozásomról. A hétvégén hazalátogatunk a családomhoz az elmúlt szülinapok és névnapok megünneplésére, tegnap beszéltük le a menüt anyuval. Lesz ott hurka, kolbász, töltött káposzta, rostélyos, sütemény-hegyek, és valószínű pár centi plusz a popsira. Na és?
Nyami.

20131122-125737.jpg

Réka

30 Replies to “(L)enni, vagy nem (l)enni?”

  1. Tökéletesen egyetértek! Betűről betűre! ❤

    Én (sajnos) sosem voltam olyan vékony alkat, mint Te, de így is tökéletesen érzem magam, mindig azt eszek, amit megkívánok, sosem sanyargatom magam. Általában keveset eszem és iszonyú lassan, én vagyok az utolsó, aki az asztalnál végez. Nem direkt, így szoktam meg. A tészták és némi édesség nélkül meghalnék. Mert (l)enni jó! 🙂

      1. Azért ez nem mindig van így, mindenkinél vannak rossz pillanatok, de igyekszem! ❤

  2. Réka!

    Nagyon jó lett ez az írás is, mint mindig! Éppen most készült el a karfiol krémleves sonkaropogóssal, amiből viszek a nagymamámnak is. Köszi a receptet!!! Nagyon finom lett! 🙂

    Megkérdezhetem, hogy milyen gyógyteákat iszol?

    Köszönettel, Andi

      1. Juj de jó, már nagyon várom! Én most a virágporokról olvastam, h állítólag csodaszer, mert a 22 aminosavból 20 megtalálható bennük. Szerintem ki fogom próbálni.

        Szívesen olvasnék Tőled egy mézeskalács, és egy sajttorta receptet is! 😉

        Szép estét!

  3. Szia Réka!
    Egyetértek azzal,hogy a mertek a lényeg!!
    Nagyon tetszett az írás ismét!
    Várom a gyogyteas beszámolót. 🙂

  4. Kedves Réka!
    Nagyon szeretem olvasni a bejegyzéseidet, mert tényleg motiválóak. Olyan gondolatokat, értékeket osztasz meg, amivel én is tudok azonosulni 🙂 A cookie recepted nagyon szimpatikus, tervezzük, hogy meg is csináljuk anyukámmal. Arra lennék kiváncsi, hogy te fehér lisztből készítetted?

    Előre is köszönöm!

    1. Nagyon köszönöm Jenny, igen, finomlisztből készítettem. Teljes kiőrlésű lisztből is elkészíthető, csak sajnos én nem tudok elvonatkoztatni a fűrészpor ízéltől az ételnek. Olyankor kicsit módosulnak az arányok, mivel a teljes k. lisztek sűrűbb, tömörebb állagúak, így kevesebbre lesz szükség, mint az alapreceptben szereplő mennyiség.

      Jó sütést! 🙂

      R

  5. Kedves Réka!
    Nagyon tetszik a bejegyzésed, nem csak megválaszolta a korábban feltett kérdésemet, de az érdeklődésemet is felkeltette a francia könyv iránt! 🙂
    Ne haragudj, nem akartam “neked szegezni” a kérdést, csak egyszerűen érdekelt, és reméltem, hogy nem csak engem.
    Nagymamám már elmúlt 80 éves és még mindig nem hízott el, ő mondogatja mindig, hogy a mérték a fontos. Az ágyától nem messze van egy hatalmas tábla csoki, abból mindennap eszeget 1-2 kockát, de sosem többet, mert tud parancsolni magának. Elképesztő!
    Még egyszer köszönöm a választ, és várom a további finomságaid és boldog, kreatív, inspiráló életed receptjeit! 🙂

    1. Kedves Dorka,

      Jól tetted, hogy “nekem szegezted”, így legalább született olyan iromány, amiben megválaszolhattam a mások által is feltett kérdéseket.
      Így én köszönöm!

      Nagymamád egy tündér a szavaid alapján! Jó egészséget kívánok neki még nagyon sokáig! ❤

  6. Kedved Reka! Egy korabbi postoddal kapcsolatban kerdeznek. Nevezetesen a ferjednek keszitett rajzokkal. Szeretnek valami hasonlot, de nem tudom milyen anyagokat hasznaljak. Te milyen papirra kedzitetted? Sima rajzlap v vaszon esetleg? Grafit v szen amivel rajzoltal? Magad vettel keretet v kereteztetted? Bocs a hulye kerdesekett:) egy amator….

    1. Szia Eszterke,

      Ha sima rajzlapra/rajzkartonra szeretnél rajzolni – grafitceruzát, szenet, színes ceruzát ajánlok.

      Akvarell papírra – akvarell festékkel, sima vízfestékkel, színes ceruzával tudsz dolgozni.

      Én azon a bizonyos rajzomon fekete tűfilccel dolgoztam, újrahasznosított papíron. (sima papír a textúrája, csak kicsit sötétebb a színe)
      Számtalan keret közül tudsz választani az IKEAban, én is ott vettem.
      2 perc alatt te magad is egyszerűen be tudod keretezni a képeid, nem kell hozzá segítség, csak egy szép műalkotás. 😉

      Ügyes légy! 🙂

      R

      1. Reka, te annYira kedves vagy! A gyerekeimet szeretnem lerajzolni a ferjemnek karacsonyra:) lehet ha kesz meg is mutatom:) most sul a kalacs is! Szep napot! Koszonom a segitseget.

      2. Nagyszerű ötlet! Örömmel veszem, ha megmutatod. 🙂

        Akkor minden bizonnyal most isteni mazsolás, vajas illat lengi be az otthonotokat…:)
        Békés vasárnapot Nektek!

        R

  7. Minél többet olvaslak, annál jobban magamra találok a mondataidban. Én is pont ilyen magas ugyanennyi kilóval, soha nem voltam még több ennél, pedig mindent megeszek amit megkívánok, és így érzem jól magam. Engem is sok támadás ért hogy anorexiás vagyok és a többi és a többi, nyáron ezért (is) kezdtem el itthon edzeni, ha már szálkás vagyok vagy kerekebb a popóm akkor senki nem mondhatja hogy “beteg vagyok”. Imádok enni, az olasz ételek nélkül pedig valószínűleg élni sem tudnék. 😀 Nagyon várom a következő bejegyzést, kíváncsi vagyok hogy te is azokat a gyakorlatokat végzed-e amiket én.
    Csodás estét Neked! 🙂

    1. Ha jót akarsz magadnak, ne hangoztasd a mázlista alkatod! :))
      A sport fontos, és jól esik. Én a futást részesítem előnyben, de attól nagyon lefogyok. Erősítenem kéne nekem is, csak egyedül nem jó. 🙂

      Puszillak

  8. Kedves Réka!

    Megkérdezhetném, hogy a leveseket és főzelékeket (említetted hogy nem liszttel) akkor mivel szoktad sűríteni?

    Előre is köszönöm válaszod,

    Bettina

  9. Kedves Réka!

    Utólag is köszönöm ezt a bejegyzést, éppen hasonló kérdésekkel fordultam volna hozzád. Mondhatni megelőztél. 🙂 Azonban van még egy-két dolog, ami foglalkoztat. Amennyiben nem veszed tolakodásnak vagy túlzott kutakodásnak, a következő kérdéseim lennének hozzád:
    Általában milyen tesmozgást végzel? Mennyi ideig és milyen gyakorisággal?
    Egyébként jómagam is hasonló testalkattal rendelkezem, mint Te. (Isteni szerencse, mondhatom!) Ám egy kis szálkásítás, izmosítás rámférne kétségkívül.
    Előre is nagyon köszönöm válaszod!

    Ingrid

    1. Kedves Ingrid,

      Jelenleg nem végzek rendszeres gyakorlatokat, mert nem látom égető szükségét magamon, és persze a lustaságom miatt. Ugyanakkor a legszívesebben futok, 5 kilométereket, télen szalagon, nyáron a szabadban, valamint célzott tornagyakorlatokat végzem fenékre, combokra leginkább, de egy-egy jobb pillanatomban hasra is szánok 15 percet.
      Ezek a kombinációk egyébként bármely Rubint Réka videón megtalálhatók.:)

      Szép napot!
      R

  10. Szerintem neked tetszene Mireille másik két könyve is: A francia nő télen-nyáron (én nagyon szeretem), valamint a Francia nők karriert csinálnak. Utóbbit még nem olvastam el végig, mert közben belekezdtem másik öt könyvbe.

  11. Bocsánat hölgyeim,egy fiatalember tévedt az önök társaságában.,Remélem,hogy zavarok túlságosan.Én csak egy kicsit szeretnek levelezni valakivel,aki inteligens és nem elutasító.Tudom ez nem tarskereso rovat.Mégegyszer elnézést.Köszönöm szépen,hogy írhattam.

    Laszlo

Szólj hozzá! :)

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Google kép

Hozzászólhat a Google felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Kapcsolódás: %s

This site uses Akismet to reduce spam. Learn how your comment data is processed.