A stílus nem pénz kérdése

20131105-164348.jpg

Bár a részemről nagyon kedvelt, mégis az eddigi tapasztalataim szerint, egy igen kényes kategóriához érkeztem a blogomon belül.
A családom, az ismerőseim mind tudják, hogy egészséges mértékben szeretem a divatot, és mindent, ami stílusos. Élvezettel vásárolok amikor van erre alkalmam, de egyáltalán nem tartom magam órákon át, sokszor céltalanul bóklászó “shopping girl”-nek. A férjemmel ellentétben nekem nincs 5 pár fekete cipőm, 4 barna és 3 kék. Hanem 1 fekete, 1 barna, és 1 kék. Oké, most kicsit lesarkítottam, de a lényeg, hogy funkcionális vásárló vagyok. Olyanra költök, amire tudom, hogy szükségem van, vagy ami még nem található meg a szekrényemben. Nem vagyok a felesleges dolgok felhalmozásának híve. Sem az otthonomban, sem a kocsimban, sem a gardróbban. Amire már nincs szükségem, elajándékozom, és a megmaradt kedvenceket kombinálom egymással, vagy frissítem a kínálatot. Kedvelem az egyszerű, letisztult, könnyen variálható darabokat, amelyek a nőiességet kihangsúlyozzák, sikkes eleganciát kölcsönöznek. Szeretek nő lenni. Ezért sem vetem meg a magassarkút és a kifinomult, minőségi darabokat. Magasabb sarkakon az ember lánya kecses járású, büszke, egyenes tartású, és vannak olyan alkati adottságok, aminek esztétikailag igencsak előnyös a 10, 12 centiméter plusz. (Például nekem.)
Nem titkoltan Coco Chanel az egyik példaképem. Ő az, aki lázadt a társadalmi elvárások ellen, aki megtestesíti a modern nőt, akinek neve a világ legnagyobb divatházai között évtizedek óta jelen van. Divatikonná vált az egyszerű vonalvezetésű, fekete-fehér kombinációival, és ezzel bebizonyítja, hogy a stílusos öltözködést nem kell túlgondolni.
A “hiedelemmel” ellentétben számomra a márka nem előbbrevalóbb a stílusnál. Ott vásárolok, mint az átlag lányok, nők sokasága, sőt, valahányszor Párizsban jártam, előszeretettel tértem be minőségi second hand butikokba, imádtam beszívni a már már lélekkel rendelkező ruhadarabok, vintage kiegészítők illatát. Itthon is vannak igényes turkálók, de valami azokból mégis hiányzik. Nem hiába, a franciák stílusérzéke megkérdőjelezhetetlen.

Tinilányként nem voltam elkényeztetve. Nem lógattam 18 évesen az egyik kezemben Chanel, a másikban Balenciaga táskát, nem ültem az iskolapadban Gucci csizmával a lábamon. A szüleim nem erre neveltek. Mindenért meg kellett “dolgoznom”, azaz például ha jó jegyet vittem haza matematikából, vagy segítettem a házimunkában, a szüleim mindig viszonozták valami aprósággal. Így legalább mindenki jól járt. Művészeti iskolákban tanultam, egy művészlelkű, kreatív családban nőttem fel, ahol a belső értékek fejlesztése volt a cél, nem a külső bizsuk és a vakolat fényezése. Már akkor szerettem böngészni a divatlapokat, amikor még helytelenül ejtettem ki Louis Vuittont, és fogalmam sem volt ki az, aki ilyen csúnya, barna monogrammos táskákat készít. Láttam az árakat a credit listában, de a szülők pumpolása helyett inkább kerestem a szekrényben a ruháim között olyanokat, amelyekkel be tudom helyettesíteni a magazinban látottakat. Inspirációt kaptam, amiket szívesen ültettem át a gyakorlatba.
Ma is szeretek inspirálódni a legkiválóbb külföldi, és (ritkán) hazai, minőséget nyújtó divatblogokon, és látom, ahogy a bloggerek önzetlenül, segítő szándékkal mutatnak be outfiteket, stílusirányzatot, kiegészítőket magukon. Ez jó, mert erre ma láthatóan van igény. Az a bevett szokás, hogy a viselt darabok márkájának listáját ki finoman a kép alá szerkesztve, ki pedig büszkén, nagy mellénnyel dörgöli az érzékenyek orra alá, ezáltal vállalva a kockázatot, hogy felkínálja magát a kommenthuszároknak. Ez a “hobbi”, mint divatblogger külföldön virágzik, és teljesen normális, de itthon…úgy merjen az ember magára venni valami monogrammosat, vagy ikonikusat, hogy a tömeg csípőből rádobja a “neki könnyű”, “bezzeg az átlag”, “mi meg nem eszünk” köpködéseket. Ez szomorú, de sajnos mindkét nézőpontból.
A stílus kategórián belül közzétett bejegyzéseimmel a koncepcióm, hogy egy magamfajta törékeny, vékony testalkatú, 165 centiméter magas nő hogyan öltözdködik, milyen színeket kombinál mivel, hogy az számára a legelőnyösebb legyen, és nem a legújabb szerzemények, high fashion márkák bemutatása. Az outfitek alatt szándékosan nem tüntetem fel a ruhadarabok márkáit sem most, sem pedig a jövőben.
Ezzel a kezdő címre vissza is tértem: a stílus nem pénz kérdése. Így ezek a fotók az inspiráló jellegüket ugyan megtartják, de mindenki a pénztárcájának megfelően tudja továbbgondolni az öltözködését.
Korábban dolgoztam divat- (és enteriőr) stylist asszisztensként reklámfilmeken (és magazinnál), később szabadúszóként fotózásokon, produkciókban. Nagyon szerettem, mert idegeneket, szereplőket, modelleket, ismert embereket kellett felöltöztetni az adott szerepre úgy, hogy sokszor a stílusát nem ismerve egy olyan “kosztümöt” kellett rájuk adni, amikben hitelesek maradnak. Ennek ellenére korán sem vagyok szakértője a témának, nem is szeretnék azzá válni, mert ez nagy felelősség, és kiváló szakmai képzettséget, elhivatottságot vár el. Ezért a bejegyzéseim nem oktató jelleggel készítem, hanem egyszerűen megosztom azokat az összeállításokat, amikben jól érzem magam, és a leginkább kifejezésre juttatom az egyéniségem.

Az alábbi képeket az egyik kedvenc városomban, Bécsben fotóztuk. Minden esetben a férjem a fotósom. Általában össze is veszünk, amikor ő fotóz, de minden egyes nézeteltérés, apró vita még szorosabbá fűzi a kapcsolatunkat, ugyanis ilyenkor érvelünk az elképzeléseink mellett, ami a csapatmunka szellemét erősíti. És egy kapcsolat mi más, mint csapatmunka?!
A hétvégi bécsi kirándulásunkat sikerült ismételten magassarkúban kivitelezni. Chanel filozófiáját követve én sem gondoltam túl a napi viseletem, fekete gyapjú kabátban, fekete farmerben, térd alatt végződő csizmában és a táska színével megegyező, édesanyámtól kapott törtfehér gyapjú sállal a nyakamban vettük be a hűvös, őszi várost. Optikailag nyújtottam az alakomon azáltal, hogy egyetlen színt viseltem tetőtől talpig. Azt az elméletet, miszerint a magasszárú csizma “kettévágja” a lábat, ennek következtében nem előnyös alacsonyabb lányoknak, nem fedeztem fel ezen az outfiten. Remélem mások sem?!

20131105-171855.jpg

20131105-163724.jpg

20131105-163750.jpg

20131105-163813.jpg

20131105-163830.jpg

20131105-163900.jpg

20131105-163952.jpg

20131105-164042.jpg

20131105-164108.jpg

20131105-164124.jpg

Réka

26 Replies to “A stílus nem pénz kérdése”

  1. Mesések a képek! Nagyon szép vagy rajtuk!
    Tejesen egyetértek azzal, hogy a stílus nem pénz kérdése. Rengeteg példa mutatja ezt a környezetemben. És azt is, hogy akinek pénze van, az nem mindig stílusos. Erre talán még több példa van. Nem elég megvenni a drága ruhákat, kell hozzá az érzék, hogy mit mivel lehet kombinálni, ez hiányzik sokakból. Sok az irigy ember, ami egy jó adag rosszindulattal is párosul. Ha a szívemre teszem a kezem én is irigyellek, ki ne szeretne (a képek alapján) ilyen csodás életet, de nem kezdek sárdobálásba, hanem gyönyörködök a képeidben és inspirálódok. Az otthonod képei láttán meg mindig gyorsan összepakolok és dekorálok egy kicsit! 🙂
    Legyen szép estéd!

  2. Pont ilyen bejegyzésre gondoltam! Úgy örülök, h megírtad!!! Az irigyekkel nem kell foglalkozni – hiszen ne legyünk álszentek – ha megtehetné, mindenki a legjobb cuccokban mászkálna!!! Ezt kár tagadni! Miért ne viselhetnéd a legnagyobb márkák ruháit, ha megengedheted magadnak? Attól még senki nem fog jobban élni és senkinek nem lesz több pénze, hogy te nem veszed fel ezeket a ruhákat az irigyek miatt! Azért követnek annyian instagramon, mert ahogy előttem Kitty is írta, minden postodból sugárzik a nyugalom, a kiegyensúlyozottság, a kifinomult ízlés, a nőiesség. Ismeretlenül is azt gondolom, hogy kevés ilyen pozitív ember van, akinek ennyire a helyén van az esze, a szíve és a stílusérzéke is. Ha ezt az életszemléletet, ezt a higgadtságot mások is tudnák alkalmazni a pocskondiázás és az irigység helyett, sokkal jobb lenne ez a világ! Maradj mindig ilyen!!!

    1. Köszönöm szépen, Kedves Andi!
      Évek kellettek ahhoz, hogy “ilyenné” váljak, azaz megtaláljam magamban az erősségeket, és azt hangsúlyozzam. Boldog vagyok, ha ez másoknak is az örömét szolgálja!
      Ha mindenki jó és pozitív lenne a világban, minden bizonnyal szép, de unalmas lenne az élet. Kellenek az egészséges mértékű negatív kritikák is, hogy tudjunk fejlődni.
      Igyekszem mindig ilyen maradni, úgy érzem kialakult már a személyiségem, tehát nagy változások már nem fognak történni. 🙂

      R

  3. Szia Réka!
    Nem voltam soha irigykedős típus, én inkább örülni szoktam annak, ha valakinek úgymond “jól megy”, nem vagyok az álnéven való kommentelés híve se, sőt egyáltalán nem vagyok a kommentelés híve. De ez most egészen más, te vagy az első, akinek blogjához kommentelek, instagramon még nem jutottam el idáig 🙂 Ez talán azért van, mert elkezdtelek tisztelni, és ezt kiérdemelted. Rengeteg nő olvassa a blogodat, instádat a gép elött könyökölve, sóhajtozva. A nyugalom árad belőled, segítőkész vagy, és példaértékű. Köszönöm Dukai Reginának, hogy kirakott instagrammon, mert ott találtam rád ( na pl. Dukai Regina az a celeb/ modell akit tudok tisztelni, és hatalmas követője vagyok).
    Kívánom, hogy még nagyon sokáig lehess ilyen inspiráló, gyönyörű, és boldog. Nagyon nagyon sok boldogságot kívánok neked!

    1. Borzasztó jól estek a szavaid, Kedves Cs.
      Nagy kihívás számomra ez, hogy emberek előtt, azaz embereknek írok. Sosem voltam egy nyílt, kommunikatív, magamutogató lány, ezért sokáig nem találtam önmagam, mert bizonyára nem kaptam elég visszacsatolást, hogy valamit jól, vagy épp rosszul csinálok. Aztán szélsebesen jött az Instagram, majd Regina meglepije, aztán a blog, ezáltal pedig sok-sok vélemény. De ilyet, hogy “tisztellek” eddig még senkitől sem kaptam. Ez nekem egy nagyon fontos szó, ami sokat jelent.
      Köszönöm, hogy nekem adtad!

      Minden jót!

      R.

  4. Ha a stílus nem pénz kérdése, akkor az Instagramodon az “inspiráló” outfites képeiden hogyhogy YSL,LV, MAC, Burberry,Chanel,Gucci cuccok vannak?

    1. Mivel neki arra van pénze és őt az inspirálja, miért ne rakhatna ki olyan képeket? Én 21 éves srácként “csak” Zara ruhákat engedhetek meg magamnak, mégsem zavarnak az ilyen kategóriás termékek, sőt! Majd egyszer én is hasonló szintű ruhákat fogok vásárolni, ebben biztos vagyok 🙂

  5. Kedves Réka!

    Nagyon szépek a képek, le a kalappal. Nagyon aranyos, hogy a férjed fotóz és úgy látszik van is hozzá érzéke. Gyönyörű vagy és sosem mondtam volna meg, hogy 165 cm a magasságod! Tényleg hihetetlen inspiráló és kifinomult nő vagy, öröm olvasni tőled bármit is – nagyon jó stílusban és kitűnő érzékkel írsz. Őszintén, csak felnézni lehet rád.. 🙂

    Szép estét, köszönjük ezt a bejegyzést (is)! 🙂

  6. Szia Réka!
    Nem nagyon szoktam hozzászólni postokhoz vagy blogokhoz, de a tiéd annyira lenyűgöz, hogy szakítok a “megszokással”.
    Még így ismeretlenül is hihetetlen sok energiát adsz másoknak, nekünk a követőidnek, olvasóidnak (bátran írom többes számban), megmagyarázhatatlan feltöltődés minden bejegyzésed.
    Ebben a kicsit szomorkás őszi időben, is mosolyt csalsz az arcokra, és ösztönzően hatsz az olvasóidra.
    Én személy szerint nagyon örülök, hogy korábban Instagramon, most pedig itt olvashatom az inspirációkat tőled!
    Maradj mindig ilyen!

    1. Drága Hajni,

      Köszönöm a biztató véleményed! Félelmetes amiket írsz, persze pozitív értelemben! Egyszerűen csak magamat adom minden bejegyzésben, nem azon gondolkodom, hogy ezzel milyen hatást fogok kiváltani az olvasóimból, követőimből. Persze odafigyelek, hogy mindig pozitív maradjak, ne engedjek teret a pesszimizmusnak, hogy megőrizhessem magam Nektek úgy, ahogyan megkedveltetek engem és az oldalam.
      Köszönöm!

      R

  7. Kedves Réka! Ez az egyszerű, ámde ízléses stílus az ami megfogott, ezért váltam rendszeres olvasóddá. Talán el sem hiszed, hogy milyen sokat kutattam hasonló inspiráló emberek után mindhiába. Aztán nem is olyan rég, egy véletlen folytán találtam rá az instagram profilodra, aminek igazán megörültem. Most pedig “megajándékoztál” bennünket az igen praktikus blogoddal, melyből parányi ugyan, de annál hasznosabb útmutatót nyerünk, hogy kissé színesebbé tehessük az egyhangú mindennapjainkat. A stílus pedig valóban nem pénz kérdése, ebben (is) tökéletesen egyetértünk. A kreativitás nélküli emberek mindig is ezzel takaróztak, és fognak is a jövőben. Ez egy igen ócska kifogás számukra, erre hivatkozva nem gondolkodnak megoldásokban, inkább tétlenül várják azt a bizonyos sültgalambot, jelen esetben a pénzt. Amint pedig megoldást tálalnak eléjük, a “lemásolás” helyett elkezdenek irigyen dúlni-fúlni. Látom, hogy mekkora türelmed van irányukba, és ez nekem is erőt ad.
    További sok sikert kívánok!
    Liza

    1. Kedves Liza,

      Nagyon szépen köszönöm először is a követésed, másodszor pedig ezt a szépen összefoglalt véleményed, amivel teljesen egyet kell értsek. Nem tudom mit éreznek ezek az emberek, mert el sem tudom képzelni magam, egy önsajnáló, negatív személyként, akiben nincs kreativitás, ami az élethez nélkülözhetetlen. Én belebetegednék, ha abból állna az életem, hogy másokat lessek, hogy mit csinálnak, hogyan élnek, mit vesznek magukra, mennyiért… Őszinte sajnálat, amit érzek irántuk, bárcsak segíthetnék valamivel rajtuk. De saját magukat kell megerősíteniük, önbizalmat szerezniük, találni valamit, amiben kiteljesedhetnek.

      Köszönöm a kedvességed, igyekezni fogok a tőlem megszokott stílust továbbra is fenntartani. 🙂

      R

  8. Kedves Réka!
    Minden postod itt, és Instagrammon is annyira inspiráló. Csupán 15 éves vagyok, de kijelenthetem hogy szeretnék olyan lenni, mint te! Ezt persze nem “puncsolásból írom. De irigyellek, hogy például a gonoszat kommentelőknek is higgadtan, szépen válaszolsz. Irigyellek, mert nagyon kreatív vagy és gondolom jó szakács is:) A stílusod.. Huh! Tényleg nagyon inspiráló személyiség vagy. A szeretteid biztos büszkék rád. Nem tudom jól kifejezni a gondolataimat, csak összevissza leirom amit gondolok, de remélem értetted mit szerettem volna 🙂 Gratulálok ehhez a bloghoz és így tovább!
    Ui.:az jutott eszembe, hogy biztos többeket érdekelne, hogy melyik könyvek, filmek és zenék a kedvenceid. Ha majd úgy gondolod, egy ajánlót is összehozhatnál. 🙂

    Szép estét Neked!

    1. Teljesen érthető voltál, Kedves L. 🙂
      Megtisztelő, hogy ilyen inspirálónak látsz, köszönöm!
      Leginkább én lehetek büszke a szeretteimre, mert ő általuk váltam ilyenné, amilyen most vagyok. 🙂

      Több ok állhat a hátterében egy “gonosz” kommentelőnek. Mivel nem ismerem pontosan az okokat (unalom, rossz nap vagy sérelem régről), csak annyit tehetek, hogy a szituációhoz mérten a lehető legintelligensebb választ megtalálva elhárítom a támadást. Mivel általában alaptalan, felszínes és meggondolatlan vádak, nem is tulajdonítok nekik jelentőséget. 🙂

      Észben tartom a tipped!
      Köszönöm,
      Legyen szép napod!

      R

  9. Még csak most találtam rá a blogodra, így még sokat kell olvasnom, hogy megértsem, ki vagy, hogyan gondolkodsz, mit képviselsz, de amit eddig olvastam, az tetszik. Én régen a mennyiségre mentem sok mindennel kapcsolatban, de jó ideje váltottam, és igyekszem a minőség irányába haladni. Ami az öltözködést illeti, nem szoktam kikapcsolódásként vásárolni, hanem átgondoltam, listával indulok el szezonálisan. Az alapdaraboknál mindig figyelek arra, hogy minőségiek legyenek, pontosak, jól szabottak, tartósak. Azt szoktam mondani, hogy ezeket szoktam “kiszínezni”. Nincs több szekrényem tele ruhákkal, de nem is szoktam sírni, hogy nincs egy rongyom, amit felvegyek. Szeretem, hogy meggondoltan vásárolok, jól tudom kombinálni a darabjaimat, bár nálam némi környezettudatosság is közre játszik abban, hogy így cselekszem.

    (Érdekeseket írsz, szeretem, ha valaki az érdekes mellett igényes is a szövegalkotásban, és itt ez is megvan.)

      1. Köszönöm, én is olvaslak ám. 🙂 Én még keresem a főcsapást, egyelőre ilyen vegyes-vágott vagyok mindenféle koncepció nélkül. Most az a fontos, hogy írjak, mert ez jót tesz nekem, örömmel csinálom, a többit meg majd alakítom. Nálam a humor lesz a középpontban, abban vagyok erős, ha valamit kifordítok, az áll jól nekem, ill. abban tudok jót alkotni. De majd még meglátjuk, izgalmas ez az egész bloglét.

  10. Nem nagyon szoktam véleményezni, kommentelni, de Réka a blogod a legszínvonalasabb blog Magyarországon! Képileg, szövegileg, tartalmilag és stilisztikailag egyaránt! A gondolatiságod, már csak hab a tortán! Észre sem vettem, de másfél órája csak Téged olvaslak. Így tovább! 🙂

Szólj hozzá! :)

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Google kép

Hozzászólhat a Google felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Kapcsolódás: %s

This site uses Akismet to reduce spam. Learn how your comment data is processed.